Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

ügyetlenül végezte. Magától sohasem feküdt le. Mindig másnak kellett őt az ágyba vinni.

Ha antropológiai szempontból nézzük a képét (nevezetesen az 5a jelzésüt), könnyű észrevenni, bogy az arc — főképpen a két állkapocs — szokatlanul nagy ; a fej pedig kicsi. Tehát erősen kifejlődtek a fej rágószervei és alig-alig a gondolkodásra hivatott részek. Pompás szemléltető példája ez a szerencsétlen idiota Spencer hipotézisének, amely szerint szoros összefüggés található a testi szervezet, az élettani működések és a szellemi tehetségek között.

Térjünk vissza ismét az újszülött gyermekhez, akit néhány pillanatra szem elől tévesztettünk, hogy parányi, de sokat Ígérő

31

5. kép. Ötvenkét, éves 4hülye a woronesh-i tébolydából.

(Prof. Mierzejewsky után.)

emberi lelkének alaposabb megértéséhez szükséges információkat a fiziológiától megszerezhessük.

A születése után való napokban erősen emlékeztet a gyermek Goltz kísérleti állatjára, amely nagyon sokat aludt, s minden olyan erős ingerre, amely valamelyik érzékszervét izgatta, fölébredt. Ugyanígy hatottak az olyan ingerek, amelyek a vér útján a nyúltagyra voltak hatással. Ez ingerek életrekeltésé- nek legjobb módja az éheztetés. Éppen ilyen szakadatlanul alszik a gyermek. Almából csaknem kizárólag az éhség veri föl, amely alkalommal sokféle, nagyrészt rendszertelen mozgásokat végez és gyakran keservesen sír. Megkezdődik a táplálás: megnyugszik és mihelyt jóllakott tovább alszik. S tart az álom az éhség újabb föllépéséig. Valamint az éhség,