Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

A műtét után a kutya fölépült, tovább élt, alapos neuro- pszichikai jelenségek megfigyelésére használtatott föl, míg végre 1891 dec. 31-én megölték, miután másfél esztendőn által az agyféltekéktől megfosztva élt. Később Goltz Ewalddal együtt végzett kísérleteket, amikor is a kutyáknak a gerincagyat metszették ki egészen a nyúltagyig. Az ilyen — agy és gerincagynélküli — kutyák idegrendszerének csak azok a részei maradtak meg, melyek az ú. n. vegetativ processzusokat intézik, mint pl. az emésztést, vérkeringést, lélegzést és amelyek az agytörzsben és a nyúltagyban központosulnak. Flechsig és Goltz preparátumainak összctevéséből megállapítható, hogy az emberi magzat a születésekor az agynak avval a részeivel rendelkezik, melyek Goltz töntemlített kísérleteinél sértetlenek maradtak. S ezekkel az anatómiai tényekkel egybevágók a pszichológiaiak. A föntemlített híres Goltz-féle kutya nem volt sem siket, sem vak, mégsem végzett mozgást sem a szemgolyóival, sem a fülkagylóival. Az útjában levő tárgyak elől is inkább a tapintó érzéke segítségével tért ki. Nagyon vad hangok, vagy túlságosan erős fény hatása következtében elfordította a fejét. Ha koplaltatták, gyakran fölébredt, vonított, nyugtalanul mozgott, míg csak enni nem kapott. Azután újból elaludt. Ha megszúrták, fölordított a fájdalomtól. De nem tudott értelmes módon menekülni a támadástól, amint azt az egészséges, épagyú kutya teszi.

Amit Goltz mesterségesen ért el állatokon, ugyariazt idézik elő néha egyes betegségek a gyermeken, amikor az ilyen (idiota) gyermek, még ha fölnő is, a vegetativ és állati életnek ugyanabban a szomorú állapotában marad, mint az a kutya, amelyik a tudósnak kísérletül szolgált. Álljon itt példa gyanánt az 5. ábrán bemutatott férfi. Az illető 52 esztendős idiota, aki a woronesh-i (Oroszország) őrültek házában élt és tüdőgyulladásban halt meg. A feje kicsi volt, az arcvonásai nagyok, a fülei óriásiak. A fejét vastag, ráncos bőr borította, s úgy látszott, nagyobb koponyára volt szánva. Az agya 369 grammot nyomott, azaz kevesebbet, mint egy majomé, illetőleg kevesebbet, mint egy újszülötté. Az agy és a test között 1 :250 volt a súlyarány, a normális 1 :f50~HheIyett. Beszédje csak egyszerű artikulált hangokból állott, mint a gyermekeké- Csak a legegyszerűbb szótagokat tudta kimondani. Járása lassú és hanyag volt, a többi akaratlagos mozgásokat is