Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
128 azonnal az ifjúkor bevégzése után, t. i. a húszas években észlelhető. Az ifjú lélek erkölcsi fejlődésében tapasztalt emez eltérések okai vagy fizikaiak (beteg-ségekTTesti kimerülés, fáradtság) vagy erkölcsiek. utóbbiak között legfontosahh liplygl foglal el az 'a tény, hogy az idősebb nemzedék társadalmi és erkölcsi eszményei sülyedtek. és így az idő&eitbnkjiek a_ fiatalabbakra gyakorolt 11 evélői befű 1 yá,sa is értéktelenebb. A szellemi aggság az ifjúkor legveszélyesebb betegsége. IV. Az érett kor. Fizikai értelemben az érett kor a szervezet növekedésének befejezésével, körülbelől a 26—30. év között, kezdődik ; a lelki érettség azonban korábban beáll. Az érett kor az emberi tevékenyáég korázaka, s ezt a kort jellemzi az életfeladatok és -célok megvalósítására irányuló törekvés. Tevékenység és az életfeladatok megvalósítása az ember tulajdonképpeni terméázeteó kötelessége az érett korban, de egyszersmind erkölcái kötelessége is, ama nagyszerű életszabály értelmében, hogy minden fa, melynek nem terem gyümölcse, kivágassák és tűzbe dobassák. Az ember személyisége és egyéni sajátossága rányomja bélyegét a tevékenység jellegére és az élet kötelességei megvalósításának módjára. A helyesen átélt ifjúság nemcsak terveket visz át az érett korba, hanem az erélynek és a belső eszmetartalomnak készletét, mely a jövő nagy fájának valódi magva. Az érett kort olykor — ellentétben az ifjúság eszményi életével — a gyakorlati élet korának nevezik. A lelki változások helyes menetében az ifjúkor az érett kortól úgy különbözik, mint a terv annak kivitelétől, vagy helyesebben, mint az eszme énnek gyakorlati megvalósításától vagy alkalmazásától. Mint ahogy az ifjúkor a tervek kovácsolásában merész és lángoló, .éppen úgy lelkesedéssel dolgozik az érett kor az — eszmék által megtisztult és lelkesedéstől áthatolt — életfeladatok megvalósításán. A célok elérése az érett ember lelkét olyan cselekvésvággyal tölti el, melyet az eszmények idéznek elő. Természetesen gyakran megtörténik, hogy az életfeladatok teljesítése tényleg a végső cél, és az emberben az eszmék fényét
