Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
Hasonlóan a szeretethez, melynek megvan az az ereje, hogy az embereket átváltoztatja és az erkölcsi kötelesség legnagyobb biztosítékát a lélekbe ülteti, akképpen az ifjú lélekben végbemenő minden működések abban olyan nyomot hagynak hátra, amelyek az egész későbbi emberi életben mint eleven és életteljes alapelvek kitörülhetetlenek. Ezért az ifjúságot úgy tekinthetjük, mint nagy lelki-átalakulások időszakát, amely a lélekben levő fenségest, erőst, jót, tisztáFTnIdökliEi~"Veszi és vele szerves összeköttetésbe lép. Hogy az ifjúkor eme szerves életműködése normálisan történjék, szükség van az ifjú lények erkölcsi fáradozására és törekvésére, hogy a léleknek fölmerülő követeléseivel szemben egyenlő színvonalon maradhassanak. A legnagyobb erkölcsi éberség szükséges, hogy teljesíteni lehessen az ifjúkor kötelességeit, amelyek nem kevésbbé fontosak, ha ugyan nem fontosabbak, mint a következő életkorok kötelességei. Egy percet sem szabad elhanyagolni. A tíz szűzről szóló példázat telve van a legmélyebb életbölcsességgel az ifjúkorra vonatkoztatva. Az ifjúkorTövid, gyorsan eltelik és többé vissza nem jő! Azok a veszélyek, melyek az ifjúságot fenyegethetik, a következők: szellemi hátramadás, erkölcsi zavar és erkölcsi aggság. Az ‘'rJsrUffrj rn,7nft,j az olyau cselekvésekre való hajlandóságban nyilvánul, amelyek az előbbi életkort jellemzik, t. i. a fantasztikusra, a szörnyűséges tervekre, a beteges hősieskedésre való törekvés. Az erkölcsi aggóág veszélye az erkölcsi erőknek az ifjúkorban történő hiányos gyakorlásából származik. A szellemi aggságot jelölő alaptény fölismerhető arról, hogy az eszményi tudományszomj időelőtt kivész, beáll az erkölcsi elhidegülés, a környezet durva gyakorlatiasságában és gyakorlottságában való megnyugvás, az általános erkölcsi sülyedés az élet ideáljairól való lemondással együtt. Az íTyeii "szellemi ''Veszélytől teljesen mentve vannak a tehetséges emberek, és általában mindazok, akik nem hagynak föl a szellemi munkálkodással, akik_ erköl- csileg nem alusznak el, s nem engedik kioltanj lámpásukat, mint a brbfcrr szűzTTtr. Aid azonban szellemi képességeit az ifjú korban TceVeset gyakorolta, azt könnyen időelőtti szellemi elöregedés éri utók l--i. nem xsak már a negyvenes években, hanem márióval előbb. Olykor ez a szomorú jefenség máv r 11
