Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

III. Rész. A betegségek, és azoknak gyógyitása - A nemi részek betegségei - 1. A bujasenyves betegségek

136

csak felső részét támadja meg, keveset genyed s hamar gyógyul; a másik veszedelmesebb, mert ez már a bőrt egész vastagságában megtámadja, nagyon felrágja, sok genythoz elő, és a seb körül keménységet alkot, mely előjelül szolgál arra, hogy a sánkér a vérbe menend át,másod-s harmadrangú bújasenyvvé válik; a harmadik féle többnyire elgyengült, roszul táplált egyéneknél fordul elő. Ezeknél a seb fölé szürke vastag réteg borul, mely alatt a fekély folytatja romboló munkáját, a seb nagy és mély lesz, vékony büdös geny foly belőle, és gyakran nagy vérzések állanak elő. Ebből ritkán származnak másod- és harmadlagos bajok, minthogy a fekély a sok genyezés által többnyire kitisztul.

Gyógyítása. A közönséges gyógymódban ezt higanynyal szokták gyógyítani, egy oly anyaggal, melyről kivétel nélkül minden orvos tudja, hogy a testnek ép oly ellensége, mint a bujasenyv. Ennek épen ellentéte a viz, mert ez azon kivül, hogy a gyógyulást bizonyosan előidézi, semmi idegen romboló anyagot nem visz a szervezetbe.

A beteg életrendében legyen épen oly szigorú, mint a takárnál le volt Írva ; nyugalom,