Szakcikk gyűjtemény
A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula
— XIX — tagolt részeit, különböző osztályait egy nemzetté kell forrasztani s azt a nemzetet mindenek fölött nemzetivé kell tenni. De ki tudná egy rövid beszéd keretében csak vázolni is, miként reformálja az iskolát, miként szakít az iskolázás internationa- lis jellegű hagyományaival, miként teszi a nevelést és oktatást lépésről lépésre nemzetibbé, mint képez ebben a szellemben a jövőnek derék munkásokat, mint dolgozik az új Magyarország alapjainak lerakásánál. A legteljesebb elismeréssel kell fejet hajtanunk ily nagy arányú munkásság előtt. Nagy arányúnak mondom, noha őmaga egy föl- jegyzésének a sorai között csak hangya-munkának tartja. Ez a feljegyzése egy idézet Széchenyitől, aki egy hírlapi cikkében leginkább Kossuthra célozva azt írja, hogy »bátrabbak, merészebbek, kikkel magasabb, láthatatlan hatalmak látszanak szorosabb szövetségben lenni, rövid napok alatt oly alapra fektették hazánk jövendőjét, melyet — tisztelet, de igazság is — velem együtt mi hangya-munkások soha, vagy csak generatiók után lettünk volna képesek megalakítani«. Nem tudok menekülni a benyomástól, hogy a legnagyobb magyar e mondását azért írta föl magának mintegy emlékeztetőül a néhai Hiri, mert a maga munkáját értékénél kevesebbre becsülve bizonyos vigasztalást talált abban, ha még egy Széchenyi is többet szeretett volna tenni a hazáért, mint amennyit tett. Hát ne bántsuk az ő tiszteletreméltó szerénységét, mondjuk mi is, hogy : az ő munkája hangya-munka volt. De az az isteni szikra, mely Kossuth és halhatatlan reformator-társai szelleméből pattant ki, maga is csak úgy gyújthatott, ha olyan hangya-munkások, aminő Hiri volt, már előbb összehordták az anyagot, ami lángot vessen s a láng maga is csak úgy maradhatott tartós, ha olyan hangya-munkások folyton szították, folyton élesztették a hazafi szíveknek szent tűzhelyén. Ha valami megérdemli a bámulatot, az a fáradhatatlanság, az ernyedetlen kitartás, a lankadhatatlan munkakedv, amik a hangyamunka jellemző sajátságai. Ily értelemben Hiri működése csakugyan hangya-munka volt. 46 hosszú éven keresztül dolgozott egész tudásával, egész leikével azon, hogy e vidék első culluralis intézetét a jobb jövő egyre virágzóbb veteményes kertjévé tegye; 46 éven keresztül küzdött a társadalmi és közélet terén is azért a magas célért, hogy hazarészünk lakosságát a reform-törekvéseknek megnyerje. Küzdött a szó teljes értelmében. Küzdött nemcsak a természetes akadályokkal, hanem az emberi önzéssel s az abból származó maradisággal, sőt ellenséges indulattal is. A régi rendszer hívei hivatalba lépésétől kezdve természetes ellenséget láttak benne; hiszen minden téren újítást sürgetett, a valódi liberalismus alapján állva ostromolta a kiváltságokat s így sértette az önző érdekeket. Ellenségei a reformatus egyháztanácsban 1838-ban ki is mondták hivatalától való megfosztását s bizonyára végkép elveszti őt akkor II*
