Szakcikk gyűjtemény

Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére

35

György (f 1595) és Thomas Jordanus, Az utóbbi Kolozsvárit 1539-ben született; külföldön tanult,, hol számos tudós kedvencz tanítványa volt. Külföldről visszatérvén, mint »kaiserlich Feldtmedikus* Magyarországba küldetett a törökök elleni háború alkalmával, hogy tanulmányozza az akkor kiütött és nagy mérvben dühöngő hagymázszerü járványt. Elhagyván a harcztért Brünnbe neveztetett ki Morvaország protomedicusának. Brünnben mint egy Julius Alexandrinus nevű barátjához irt levelében mondja: nélkülöznie kellett minden szellemi táplálékot és társalkodást. E mellett nincs a lakossággal megelégedve, a mely gyermekeivel mitsem gondol, a mely, mert salétromtartalmunak tartja az ivóvizet, borral és sörrel tölti meg gyomrát Jordanus a bujakórral is foglalkozott, szerinte ezen betegség nem egyedül tisztátalan közösülés folytán keletkezhetik, hanem borbély-köpöly által is átvihető másra. Morvaország ásványvizeit tiz évig tanulmányozta, az ezekről irt művét 1580-ban cseh nyelvre lefordittatta, a miért a morva rendek »kolozsvári* előnévvel nemességgel tüntették ki. A latin eredeti munka 1586-ban egy évvel Brünnben bekövetkezett halála után, jelent meg Frankfurtban. Jordanus a bujakór ellen a higanyt nem alkalmazta, sőt erősen kikel azok ellen, a kik használják. Modern nézeteiről tesz tanúságot az, hogy orvosi földrajzzal is foglalkozott.

Megemlítendő még az olasz származású Johannes Ma- nardo (Manardus, 1462—1536), II. Ulászlónak udvari orvosa, s valószínű, hogy mint ilyen irta »Epistolae medicinales* czimű hires művét. Nevezetesebb magyar orvosok voltak még: Balsaráti Vitus János, V. Pál pápa udvari orvosa, későbben sárospataki tanár és lelkész (szül Dombegyházán 1529-ben, meghalt Sárospatakon 1575. április 7-én), Baus- ner Sebestyén, brassói orvos, Beijthe István, Horchowitzai Dudith András (szül. 1533. Febr. 16-án, megh. 1589. Febr. 23-án). Ez utóbbi kitűnő miveltségeért úgy bel- mint külföldön nagy tiszteletben állott. I. Ferdinand király titkos tanácsosi czimet és a tinai (Dalmatiában) czimzeles püspökséget adományozá neki. Később mint a magyar papság képviselője a tridenti zsinaton vett részt, melyen valameny- nyi jelenvoltnak osztatlan tiszteletét vívta ki magának. Később visszahivatván pécsi püspökké neveztetett ki, de állásáról nem sokára lemondott s megházasodott. A pápa kiátkozta, de Ferdinánd király nem vonta el Dudithtól kegyét és császári lengyel követté nevezte ki. Bártfai Henisch György (1549—1618), Hunyadi Ferencz, Jeszeni (Jeszentzky)

4*