Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
24 előidézni, ha előzői az előmunkálatokat meg nem tették volna, mely előmunkálatokat a mystikus irányú korszellem s a vegytannak ez által okozott haladása tételezte fel. Ezen két utóbbi tényező hatása alatt élt és alkotta Paracelsus tanát. Biráló eszével csakhamar felfogta, hogy hol vannak tulajdonképen a tekintéllyel biró régi orvosok és ezek követőinek gyengéi. Ezeket megtalálván kérésé a pontokat, honnan legkönnyebben megdöntheti azok tanait. Midőn ezt teszi, elismeri Hippokrates álláspontjának helyességét, elfogadja tudni illik a Hippokrates-féle vis medicatrix naturae-\, a melyet szintén megtalálunk nála, csakhogy más néven. Ez erő itt szellem (spiritus naturae) alakjában szerepel ugyanazon hatáskörrel, ugyanazon működéssel. E szellem az úgynevezett archaeus, a mely nemcsak az emberben van meg, — kinek gyomrában lakik és uralkodik, hol mint annak láthatatlan része kilöki a roszszat, és helyet csinál a jónak, s végzi az emésztést, — hanem az egyes gyógyszerekben is benne van. A mint az ember testi és szellemi részből áll, úgy a világot is testek és szellemek népesítik be. Emez, a világ, a makrokosmos, amaz, tehát az ember, a mikrokosmos. A makrokosmos és mikrokosmos közötti rokonságot a betegségekre is visszavezeti, úgy a többek között a nekézkór nem egyéb mint a mikrokosmos földrengése, a vizibetegség a mikrokosmos árvize, a szélhúdés megfelel a villámütésnek, nap- és holdfogyatkozás a mikrokosmos litereinek rendetlen verése *). Maga az archaeus ezen mikrokomos alchymistája. Az archaeus a halál ellen küzd, s mint a vegyész az aranyból a nemtelen fémeket eltávolítja vagyis eltávolitani igyekszik, ugyanazon igyekvést megtaláljuk az archaeusnál, a mely a betegséget előidőző anyagot igyekszik eltávolitani. A régi rendszertől eltérőleg nem a földet, tüzet, vizet és levegőt nézi elemeknek, hanem uj sorozatot állapit meg, mely sóból, kénből és higanyból áll. Az embert három elem * i) (1533—1588) és mások. — Ellenei között voltak : Bernhardus Desse- nius, (Cronenburgius, szül. 1510), Thomas Erastus (f 1583) Andreas Libavius (1540—1616), Henricus Smetius (1537—1614) és az orvosok nagy része. i) Az érverés a mikrokosmosban hétféle, megfelelőleg a mak- rokosmosban levő csillagzatoknak. A lábon kétféle érverés van (Saturnus és Jupiter), kettő a nyakon (Venus és Mars), kettő a halántékon (Luna és Mercurius) és egy a szivén (Sol).
