Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
25 alkotja. E három elem közti viszonynak vagy valamelyik természetének megváltozásában benne van a betegség fogalma. Paracelsus ennélfogva a betegséget vegyifolyamatra vével i vissza. A betegségeket egyes chemiai processusokhoz hasonlítja, igy a kén elégéséhez, a higany coagulásához vagy pedig egyes kosmikus változásokhoz, mint a földrengéshez s i. t., a miről már fentebb tettem említést. A belső lázas betegségek eredetét a kén rendhagyó állapotának rójja fel, az inkább külső és láz nélkül megje lenő á sótól és higanytól függenek s i. t. A betegségek külső okai szerinte ötfélék, még pedig : Ens astrorum, ens veneni, ens naturale, ens spirituale és ens deale. Különös azon feltevése a mely szerint a ragály kitörése a természeti és természetfölötti dögmirigy által okoztatik, az utóbbit a különben gyermekölő Saturnustól származtatván. És mindezen nézeteinek megfelelőleg akadunk műveiben arra a mondatra, hogy : „Ehe ich eine Krankheit heile, muss die Ursache derselben beseitigt sein.* A mi Paracelsus gyógyszertanát illeti, a következőket tartom szükségesnek megemlíteni. Az ezen korig használatban volt szerek (decoctumok, syrupok sat.) helyett használni kezdi a specificus gyógyszereket, a tincturákat és essen- tiákat, valamint az extractumokat, mely gyógyszereknek ható anyaga a quinta essentia. Az általa sokszor hangoztatott ar- canumok olyan szerek, melyek természetét vizsgálni nem kell, s a melyek nála azért specificumokká lesznek. A sok gyógyszer egybekeverését. sem tartja czélszerünek (Symplicia). A vegytan előhaladásának sok gyógyszert köszönhetünk, a melyeket az orvosok nagyobb merészséggel alkalmazván, néha nagyobb sikert is arattak. így jöttek a higany és a mákony (opium) alkalmazásának gondolatára, mely utóbbi szernek készítési és használati módjára vonatkozólag Paracelsus bizonyosan Kis-Ázsiában és Törökországban tapasztalatokat gyűjtött. Már a higany gyógyító erejével szintén ez időben ismerkedőnek meg az orvosok. (Legelőször 1497-ben alkalmazták). Látván, hogy ezt nagyobb sikerrel alkalmazhatták venericus betegségek ellen, idővel oly nagy mérvben használták, hogy a beteg nyálfolyásba vagy tremor mercurialisba (higany folytán való remegés) vagy más az egészséget tökéletesen aláásó betegségekbe esett, s későbben az idült higanymérgezésnek áldozatává lett. Paracelsus gyógyszerei között foglalnak még helyet az arsenicum, az antimonium (dárdany), ezüst, arany, ón, a gránát, rubin, smaragd, más I i
