Szakcikk gyűjtemény

Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére

12

rülmények között haladt ugyan a boncztan, de a tudósok mindamellett nem merték megváltoztatni Galenus tanait. — Csak 1543-ban lépett fel ya boncztan Luther je*: Andreas Vesalius (1514—1564)L), ki a boncztant egészen újjá alkotta. Hires munkája, a melylyel megalapitá a tudomány ezen vitéz bajnoka a mai boncztant: ;>De corporis humani fabrica Libri septem*. (Basileae 1543), mely őt a boncztan reformátorává tette* 2). S ezen okból gyűlölték öt a régi rendszerhez ragaszkodó tudósok. De ezen nincs mit csodálnunk, hiszen tudjuk a történelemből, hogy minél nagyobbat teremt az ember, annál több, annál hevesebb támadója és ellensége van. ügy volt ez Galileivel, az angol Harvey Vilmossal, a vérkeringés nagy felfedezőjével, Koper- nik Miklóssal, a nagy csillagászszal, s ép úgy volt ez Vesa- liussal.

De azért voltak Vesaliusnak társai, eleintén Olaszországban, későbben akadtak követői Franczia- és Németországban, számra nézve kevesen, kik azonban mégis a boncztan reformálásában közreműködtek. Vesalius társai voltak : Bartholomaeus Eustachius (f 1574) és Gabrielus Fallopia (1523—1562). Az ő és ezek nyomdokaiba léptek: Salomon Alberti, a mint sebész is kitűnő római boncztanár: Hieronymus Fabricius ab Aquapendente (1537 —1619), ki állásánál fogva (számos bibornoknak lévén házi orvosa) Galenus tanait volt kénytelen nyilvánosan védelme alá venni, Julius Caesar Aranzi, Caspar Bauhin (1560—1624), Andreas Caesalpini (f 1603), Julius Casserius (1561—1605), Volcherus Coder (1534— 1600), Realdus Columbus, Vesalius utódja a paduai egyetemen, Johannes Philippus Ingrassia (1510—1580), Archangelus Piccolhominus (szül. 1526), Rondeletius, a boncztan első tanára Montpellierben, Constantinus Varod (1543—1575) és mások, mind oly férfiak, kik a boncztan előhaladásában buzgólkodtak. Ezen tudósokat önálló kutatásaik és tapasztaatapjául majmok, kutyák s más állatok szolgáltak. (Lib. II. cap. 5. p. 233. — cap. 26. p. 275.)

*) Andreas Vesalius, egy Wesel városból való Wittag nevet viselő' család sarjadéka. 1564-ben zante szigetén, a hol Palesztinából (hová azon bűne végett kellett zarándokolnia, mivel boncztudós vala) visz- szatérve, hajótörést szenvedett, éhhalállal múlt ki.

2) Vesalius ezen művének 2. kiadása 1555-ben jelent meg, ugyanazon kiadónál s ugyancsak Baselben. Czime: Andreae Vesalii Bruxellensis, invictissimi Caroli V. imperatoris medici, de humani corporis fabrica Libri VII., ab Authore recogniti. — Szerző ezen művét V. Károlynak ajánlja.