Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
11 nlapelvből indult ki VIII. Bonifácz pápa (1294—1303), ki egy 1300-ban kiadott bullájában minden keresztény boncz- tudóst, ha emberi hullát bonczol, egyházi átokkal sújt. S már társadalmi t.örvénynyé vált az, hogy a mi elé a hatalmasabbak korlátot vonni igyekeztek, sokkal nagyobb erővel, és joggal mondhatni legyőző hatalommal lépett fel az elnyomók ellen, mint a milyen erővel és hatalommal akarták visszatartani az őt megillető fejlődéstől. így volt ez nemcsak egyes vallásokkal és államokkal; hanem ugyanezt találjuk a sajtónál, ugyanezt az irodalomnál, a tudománynál, a gondolatszabadságnál. S ha ezen tétel általában áll a tudományról, ügyhez a tudomány egy ágára sem vonat- kozhatik annyira, mint épen a boncztanra. Látjuk és tudjuk azt, hogy az egyház, a hatóság és lakosság milyen akadályokat gördítettek a boncztan fejlődése elé, s a tudósok mégis segítettek magukon, mert éjjel titkon ásattak ki a temetőkben egyes hullákat, melyeken tanultak 1), s ezen tanulmány eredményéből alkották meg azon tanokat, a melyeken a mai boncztan s az orvostudomány többi ága alapszik Az a körülmény, hogy, miként jutottak a tudósok a hullákhoz, csak azt mutatja, mennyi önfeláldozással gyűjtöttek ismereteket és tapasztalatokat, s eljárásuk csak a tudomány iránt táplált lelkesedés kifolyásának tekinthető, a mely sehol sem ért el nagyobb fokot, mint itt2). Ilyen köb Csak itt-ott engedték át a tudósoknak egy-egy bűnös holt tetemét, a melyen azok napokon keresztül tanultak és tanítottak. Dicséretes kivételt képezett Olaszország, a hol számos boncztudós száznál több hullát bonczolt fel, oly körülmény, a mely a többi országokban példátlan vakmeró'ségnek tűnt volna fel. — Olaszországban, mint Fallo pia mondja, nagyobb bűnösök hullái képezték a boncztudósok anyagát, mely anyagot a fejedelmek a tudósok kívánsága szerint rendelkezésükre bocsátották. — Már II. Frigyes (1209—1250) császár látta be a boncztani ismeretek szükségességét, a miért a salernoi egyetemnek megparancsolta, hogy emberi hullákat bonczoljon. De már a 16. század közepe felé oly császárra akadunk, ki a salamancai hittudósokhoz azon kérdéssel fordul, vájjon az ember belső' szervezetének megismerése czétjából bonczolatot megejteni bűn-e és összeférő-e a tiszta lelkiismerettel. Németországban a boncztan iránti ellenszenv még a múlt században is nagy volt. Így még a múlt században a tübingai egyetemen a nagy Haller kátyúkat bonczolt és ehhez való hasonlóságról következtetett és adta elő az ember boncztanát. 2) A hírneves Vesaliussal történt, hogy, mint ő maga mondja, e miatt a lőweni egyetemtől a consilium abeundit kapta. — Későbben hivatkozott arra, hogy ő ugyan esküt tett le Galenus tanaira (Lib. VI. cap. 12. pag. 590.) mégis úgy találja, hogy Galenus boncztanának 2* J
