Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
65 van, annak színlátása teljes, trichromatikus. Akinek ideghártyájáról ellenben a háromféle színérző elem közül az egyik hiányzik vagy rosszul működik, az csak két alapszínt ismer fel. Színlátása tehát dichromatikus. Az ilyen dichromatikus színlátású emberek bizonyos színeket, amelyeket a rendes színlátásúak egymástól jóL meg tudnak különböztetni, könnyen összetévesztenek egymással, miért is ezeket színtévesztőknek nevezzük. A színtévesztők közül azok, akiknek a vörös szín iránt érzékeny idegelemeik hiányoznak, vörös tévesztők (protanopok), a zöld szín iránt érzékeny elemek híjával levők zöldtévesztők (deuteranopok), az ibolyaszín iránt érzékeny elemek híjával levők pedig ibolyaszíntévesztők (tritanopok). A protanop és deuteranop színlátásúak a vörös színt a zölddel, a tritanop színlátásúak pedig a kék színt a sárgával tévesztik össze könnyen. Igen hibás alkotáséi vagy beteg szemeknek a színlátó képessége teljesen is hiányozhatík (achromatopsia) ; az ilyen szemű ember a színkép összes színeit egyformán szürkéknek látja és köztük csak aszerint tud különbséget tenni, amint egyik világosabb a másiknál. A vörös-zöld színtévesztés (protanopia és deuteranopia) mint vele- szülött színlátási hiba igen gyakori. A férfiaknak mintegy 3—4%-a, a nőknek csak 3—4° 00-e vörös-zöld színtévesztő. A kék-sárga színtévesztés (tritanopia) igen ritka. A rajzból könnyen megérthető, hogy a clichromás színlátású emberek, például a protanopiások színtévesztése mitől ered. Ha valakinek ideghártyájáról a Young-Helmholtz-elmélet szerint a vörös szín iránt érzékeny, I.-el jelzett színérző elemek hiányoznak, a szemébe jutó vörös fény csak a zöld szín iránt érzékeny II. számmal jelzett elemekben és még sokkal kisebb mértékben a III. számú, ibolyaszín iránt érzékeny elemekben kelt izgalmat, úgy hogy az ilyen ember szemében a vörös sugarak végeredményben a zöld szín érzését keltik. A protanopiás szín- látású ember tehát a vörös színt zöldnek látja, de azért a vörös színű és zöld színű tárgyakat a legtöbb esetben egymástól mégis meg tudja különböztetni, mert egyforma intenzitás mellett a vörös szín az ő zöld iránt érzékeny idegelemeit jóval' kevésbbé izgatja, mint a zöld szín, úgy, hogy ő a vörösszínű tárgyakat sötétebb zöldnek, a zöldszínűektt élénk zöldeknek látja. Minél kevésbbé élénk (kisebb világosságéi) a szembe jutó zöld szín, annál nehezebben lesz képes az ilyen ember azt a vörös színtől megkülönböztetni ; ha pedig a szembe olyan világosságú zöld sugarak jutnak, amelyek a zöld színérző elemeket épen csak oly mértékben izgatják, mint a (teljes világosságú) vörös sugarak, akkor ez a két szín teljesen egyforma érzést okoz, úgy hogy megkülönböztetésük lehetetlen lesz. Ugyanez áll természetesen fordítva a zöld szín iránt érzéketlen deuteranopiásokra is. Mivel a hibás színlátású ember rendes színlátású Scholtz : Szrraészrt.
