Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
32 Ellenkező esetben a beteghez közeledve, meghatározzuk azt a legnagyobb távolságot, amelyből ő a gyertya világítását a teljes sötétségtől még meg tudja különböztetni (fényérzés négy, három vagy egy m-ről). Társadalmi értelemben vaknak mondhatunk már egy olyan szemet is, amely 1 méternél nagyobb távolságból az ujjak számát fel nem ismeri, de tudományos értelemben vakságot (v = o) csak akkor állapíthatunk meg, ha a beteg a közvetlenül szeme elé tartott gyertyaláng fényét sem veszi észre. Ahhoz, hogy egy szemnek jó látásélessége legyen, szükséges 1. hogy az ideghártya látórétegén a megnézett tárgyakról éles kép képződjék. 2. hogy az ilyen éles kép által támasztott ingerületek a látópályákon akadálytalanúl elvezettessenek az agyban lévő egészséges látási centrumokba. Az első feltétel hiányzik, ha a szem fénytörő közegei a rendestől eltérő alkotásuk miatt a rájuk eső fénysugarakat az ideghártya látó rétegén nem egyesítik éles képpé (hypermetropia, myopia, astigmatismus) vagy ha ezek a közegek nem teljesen átlátszók, ami a szem különféle betegségeinek lehet következménye. A második feltétel akkor esik el, ha az ideghártya, vagy a látópályák, illetőleg a látási centrumok betegek. Ha a rendesnél rosszabb látásélességű szemen külsőleg nem találunk olyan elváltozást, amely a rossz látást megmagyarázná, elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy a szem fénytörése milyen. Az alkalmazkodás (accomodatio). Az alkalmazkodás területe és az alkalmazkodási tehetség. Az alkalmazkodó képesség nagysága attól függ, hogy a lencse mennyire ruganyos. Mivel pedig a lencse ruganyossága a rostoknak a lencse közepén kezdődő sclerotizálódása miatt az életkorral arányosan mindinkább csökken, az alkalmazkodó képesség az életkorral arányosan f°gyA lencse alakváltozása természetesen a különböző fénytörési állapotoknak hosszú sorozatát hozza létre, amelynek legalsó foka az alkalmazkodás teljes szünetelésekor meglévő fénytörés, legfelső foka pedig az a fénytörés, amelyet a szem az alkalmazkodásnak legnagyobb megfeszítésével ér el. Az alkalmazkodás szünetelésekor a szem a távolba, az alkalmazkodás megfeszítésekor pedig közeibe lát élesen. Az a pont, amelyre valamely szem az alkalmazkodás teljes szünetelésekor van ,,beigazítva“, az ú. n. távólpont (punctum remotum), az a pont pedig, amelyre a szem az alkalmazkodás legnagyobb megfeszítésekor van beigazítva, a közelpont (punctum proximum). Ezen két pont közé esik
