Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Az uvea betegségei
154 elveszte igen gyakran fordul elő, olykor anisokoriával kapcsolatosan tabesnél (reflectorikus pupillamerevség). Emellett az alkalmazkodással járó reactio épen maradhat (Argyll-Robertson-féle tünet). Megvakult szemek pupillája fénybehatásokra természetesen nem reagál. A fényreactio vizsgálása úgy történik, hogy a beteget az ablakkal vagy lámpával szembe ültetve, kezeinkkel mindkét szemét eltakarjuk és azután kezünket felváltva a jobb- és balszem elől élvévé megfigyeljük azt, hogy a pupillák ilyenkor kellően megszűkülnek-e. A fentebb említett consensuális pupillareactio vizsgálásával kétes esetekben azt is eldönthetjük, hogy valamilyen vaknak tartott, vagy vaknak állított szemen van-e fényérzés. Ha egy ilyen szem erős megvilágítására a másik — sötétben tartott szem — pupillája megszűkül, kétségtelen, hogy az illető szemen még van fényérzés és hogy látóidegrostjai még vezetőképesek. Ezen vizsgálatnak különösen olyankor látjuk jó hasznát, ha a direkt fényreactio valamilyen ok miatt nem váltható ki és ha a betegnek a functionális látásvizsgáláskor bemondott adataiban nem bízhatunk meg (gyermekek, simulánsok, zavart elmé- jűek stb.). Az alkalmazkodási reactiót úgy vizsgáljuk, hogy a beteget a szemei elé tartott ujjúnkra nézetjük és ujjúnkat a szemek felé közelítve, majd távolítva megfigyeljük, hogy közelítéskor szűkül, távolításkor tágul-e a pupilla. Az uvea gyuladásai. A gyuladások olykor az uveának csak egyes részeire szorítkoznak (iritis, cyclitis, chorioiditis), máskor azonban ezen részeknek egymással való szoros összefüggése miatt az egyikről a másikra is átterjednek ; így például iritis esetében többnyire a sugártestben is legalább is kisebb- nagyobb vérbőség támad, úgy hogy az előtérben álló iritis jelenségeihez gyakran többé-kevésbbé kifejezett cyclitises tünetek is társulnak (iridocyclitis). Ha az ilyen gyuladás a chorioideára is átterjed, iridochorioi- ditisröl szólunk. Mindezeket itt együttesen, a chorioidea önálló gyula- dásait pedig külön fejezetben fogjuk tárgyalni. A gyuladás tünetei az alapul szolgáló szöveti elváltozásokban, ú. m. a vérbőségben és az izzadmányképződésben lelik magyarázatukat. Az izzadmány részint magában az uvea szövetében rakódik le hol egyenletesen, hol egyes foltokban vagy gócokban, részint pedig az uveából a vele szomszédos üregekbe, ú. m. az elülső és hátulsó csarnokba vagy az üvegtestbe kerül, ahol szabad szemmel vagy szemtükörrel felismerhető. Az izzadmány — mint más izzadmányok is — fehérjetartalmú folyadékból, fibrinből és nyiroksejtekből áll ; a főképen folyadékból álló, kevés sejtet tartalmazó izzadmányt seraswsnak, a
