Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Az uvea betegségei
155 fibrinben gazdag, összeálló gomolyokká vagy szálakká megalvadó izzadmányt plastikus vagy fibrinosusnák., a túlnyomóan genysejtekből álló, folyós izzadmányt genyesnek szokás mondani s ezzel a jelzővel illethetjük magát a gyuladást is. Az izzadmány minősége a gyuladást keltő októl függ. Alkati bajokból eredő vagy traumás bahatások által okozott uveagyuladások rendszerint serosus vagy fibrinosus, a baktériumok által okozott gyuladások többnyire genyes izzadmánnyal járnak. A vérbőség és a szövetek belsejében lerakodott izzadmány nyomása az érző idegekkel dúsan ellátott irisben és sugártestben különböző fokú, néha igen heves fájdalmakat kelt, míg az igen kevés érzőideggel bíró érhártya gyuladásai fájdalmatlanok. A csarnokvizet és az üvegtestet elzavarosító izzadmányok a szem látóképességét a gyuladás idejében tetemesen megcsökkentik, ha pedig ezek az izzadmányok szervülnek (organizálódnak), a látóképesség továbbra is rossz marad. Tömeges izzadmányképződéssel járó súlyos uveitisek a látásra fontos szövetekben (lencse, üvegtest, retina) oly táplálkozási zavarokat és anatómiai elváltozásokat okozhatnak, hogy a szem megvakul, megkisebbedik, összesorvad. A szivárványhártya és sugártest gyuladásai acut vagy chronicus lefolyásúak lehetnek, míg az érhártya önálló gyuladásai többnyire mind chronicusak. A szivárvány hártya gyuladása (iritis). Az iritis, ha acut lefolyású, erős fénykerüléssel, a szemgolyóban érzett, néha a homlokra, halántékra, vagy a pofacsont tájékára kisugárzó fájdalommal kezdődik. A szem könnyezik, rajta kifejezett ciliaris belöveltség látszik. Az iris színe a vérbőség és a szövetében felhalmozódott izzadmány miatt megváltozik : a kék és szürke irisek zöldes, a barnák szennyes fakó színt nyernek. Az iris szövetének meg- duzzadása, valamint a felszínes mélyedésekben való izzadmánylera- kodás miatt — az egészséges iris felszínén oly élesen látható — rajzolat elmosódik. A szín és rajzolat megítélésénél összehasonlításra a másik — egészséges — szem szolgál. A gyuladt, vastagodott iris erősen kiterjed, miért is a pupilla szűk, gyakran nem teljesen kerek, a pupillatágító szerek behatására csak kevéssé tágul meg. A csarnokvíz a bele került izzadmánytól zavaros, ami legjobban abból látszik meg, hogy a pupilla nem koromfekete, hanem az egészséges szem pupillájához képest, szürkésnek mutatkozik. A gyuladás teljes kifejlődésével a subjectiv jelenségek, a szem vörössége és az iris szövetén látható elváltozások fokozódnak és az izzadmány képződése mind feltűnőbbé lesz. Ha az izzadmányban
