Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon
a kérdéses lábközépcsontot az os cuneiforme, illetve os cuboideum- mal való Ízületéből kiszabadítani. A lágyrészek és az ovális metszés sebszélei a háti sebvonalban oly tökéletesen egymáshoz fekszenek, hogy varrat is alig szükséges. Fontos ellenben, hogy a sebben a bevarrás előtt az inakat jó magasan megrövidítsük és az ereket lekössük. Ha több, vagy az összes ujjak exarticulatiója válik szükségessé, akkor közös talpi lebenyt készítünk. Midőn a csontvég befedésére nem áll elég nagy bőrlebeny rendelkezésünkre, csontollóval eltávolítjuk a lábközépcsontok fejecseit. A lábat ezen igen fontos támasztó felületétől azonban csak a legszükségesebb esetben fosztjuk meg. Ha_pedig a talpi lebeny oly kicsiny, hogy feszülés nélkül nem tudjuk a csonkot fedni, akkor kénytelenek vagyunk az összes láb- középcsontokat közepükön amputálni. A 100. ábra szerint járunk el. A talp összes lágyrészeiből alkotott nagy és a háti oldalról is vett kisebb lebenyt vágunk ki, majd keskeny késsel körülvágjuk az összes metatarsusokat s a kijelölt helyen a csontokat átfürészeljük. Az ereket lekötjük. A felfelécsapott lebeny által azt érjük el, hogy a heg járáskor nem okoz kellemetlenségeket. 2. Lisfranc-féle kiizesítés. Az alábbiakban tárgyalandó műtétek (Lisfranc, Chopart, Mal- gaigne, Syme, Pirogoff) azon problémát igyekszenek megoldani, hogy amikor az ujjakkal együtt a lábközépcsontokat is el kell távolítanunk, a lehető legnagyobb takarékossággal hogyan tudjunk mégis használható csonkot teremteni. Dacára annak hogy sokféle módszer között válogathatunk, legjobbnak és leghasználhatóbbnak mégis a Pirogoff- féle csonk bizonyult. A konservativ módszerek Chopart, Lisfranc igen nagy talpi bőrlebenyt igényelnek, a gyakorlatban pedig azokban az esetekben, amikor ezeket a műtéteket választanánk, ez épen nem szokott rendelkezésünkre állni. A túlságos takarékosság nem vezet mindig kielégítő eredményre. A nagyon kicsiny, mozgatható csonknál így pl. a Chopart-iélénél az Achilles-in feszítő tendentiája, minthogy az antagonista izmok működése kiesett, túlsúlyba jut, miáltal lólábállás fejlődik, tehát működés szempontjából rosszul használható csonkot kapunk. Mindamellett e módszereket be kell gyakorolnunk, már a bonctani viszonyok megismerése miatt is. A láb csontos vázáról áttekinthető képet ad a 101. ábra; a vörös vonalak a Lisfranc- a) illetve Chopart- b) féle ízületek exarticulatiós 94 III. Fejezet. A végtagcsonkítás (amputatio), kiizesítés (exarticulatio^.
