Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - A) Csonkítások és kiizesítések a felső végtagon

nítés nélkül végezzük az exslirpatiós eljárást (98. ábra.) Az ovális metszés a proc. coracoideustól indul ki, átvágjuk a bőrt s a bőralatti bőnyét, majd rétegenkint praeparálva a nagyobb erek előzetes lefogása után harántul a musc. deltoideuson át az Ízületbe hatolunk. Az érideg köteget élűiről praeparálva közelítjük meg, a képleteket szétválasztva egyenkint ellátjuk. A műtét végeztével a csonk legömbölyítése céljáA) Csonkítások és kiizesítések a felső végtagon. 91

ból ajánlatos az acromion scapulae és a kulcscsont acromialis végének részleges lefürészelése, hogy ezáltal a szűkreszabott bőrlebenyeket az izvápa fölött könnyebben egyesíthessük.

7. Á felkar kiizesítése a vállövvel együtt. (Exarticulatio interscapulothoracica.)

A felső végtag csonkító műtétéi között ez a legkiterjedtebb. Majdnem kivétel nélkül magasan ülő rosszindulatú daganatoknál végezzük. Minthogy semmiféle előzetes vértelenítést sem alkalmazhatunk, már a metszésvonalat is úgy kell megválasztanunk, hogy a tájék nagyereit felkereshessük, leköthessük és elvághassuk. A metszés további iránya azon extirpatiós eljárástól függ, melyet bizonyos mér97. ábra. Iránymetszés vállizületi kiizesítésre (epaulette metszés).

98. ábra. Iránymetszés vállizületi kiizesítésre (raquette metszés).