Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - A) Csonkítások és kiizesítések a felső végtagon
tesre kinyújtott supinatiós helyzetet itt is változatlanul megtartjuk. A metszésfelület eléggé komplikált képét a 92. ábrán vázlatosan láthatjuk. Ezen a képen az alkar felső és középső harmadának határán végzett csonkolás harántfelületét látjuk supinatiós helyzetben a radius és ulna harántmetszetével. A felső harmadban a feszítőoldalon az izmok között találjuk a ramus profundus nervi radialist, a hajlítóoldalon az ujj hajlítok két szélén a két fő ütőeret (radialis és ulnaris) a hasonnevű idegek által kisérve. A harmadik s egyúttal a legnagyobb ideg a nervus medianus a hajlítóoldal közepén a felületes és mély ujjhajlí- tóizmok között halad. Jelentékenyebb képletek még azj arteria interosseák. (28. ábra.) 4. Kiizesítés a könyök- izületben. E fejezet bevezetésében már rámutattunk arra, hogy a felső végtagon végzett csonkolásoknál a lehető legtakarékosabban kell eljárnunk, minden kis darab becses, a művégtag megerősítése és használhatósága szempontjából pedig megbecsülhetetlen lehet. Erre való tekintettel a könyökizületi kiizesítésnek nagy mértékben való alkalmazását nem tartjuk kívánatosnak, bár szép legömbölyített csonkot nyerünk s az előugró epicondylusok az alkar művégtagját tartó hüvely számára biztos támasztékot nyújtanak. Amikor csak módunkban áll, részesítsük előnyben a magas alkarafnputatiót, mert ha rövid alkarcsonkot is kapunk, de rajta van a biceps és triceps tapadása (tuberositas radii, illetve olecranon ulnae) s így könyökben mozgatható alkar-prothesist alkalmazhatunk, ez pedig igen nagy nyereség. Ha a kiizesítés nem kerülhető el, akkor több módszer áll ren86 III. Fejezet. A végtagcsonkítás (amputatio), kiizesítés (exarticulatio). Hajlitő oldal. Feszítő oldal. 92. ábra. A jobb alkar vázlatos keresztmetszete supinatiós állásban, körülbelül a felső és középső harmad határán (proximalis csonk).
