Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - A) Csonkítások és kiizesítések a felső végtagon
A) Csonkítások és kiizesítések a felső végtagon. 87 delkezésünkre: bőr és lebenyes metszések. Kitapintjuk a felkar két epicondylusát s innen kiindulva a könyökárokban lekerekített szélű lebenyt készítünk, ugyancsak így járva el a feszítőoldalon is. (93 ábra a.) A kezdőt ezen lebeny készítésénél ismét az a veszély fenyegeti, hogy nem számítva az Ízület közelében levő lágyrészek elasticus zsugorodására, a lebenyt túlrövidre szabja. A lebenyeket felszabadítjuk és kampókkal felfelé húzzuk s a legnagyobb fokig kinyújtott s supinált kar mellett állva egy harántujjnyira az epicondylusokat összekötő vonal alatt a hajlítóoldal felől egészen a csontig hatoló harántmet93. ábra. Iránymetszés a) könyökizületi kiizesítésre, b) felkarcsonkításra. széssel átvágjuk az összes lágyrészeket és behatolunk az Ízületbe. Amint megnyílik az ízület, átvágjuk a tokszalag hajlító oldalát s az izületi nyílás magasságában az erős oldalsó szalagokat is. Miután ezzel elértük, hogy az izületi felszínek mintegy széjjelválnak, a dorsalis lebenyt jól felhúzzuk s az egész dorsalis feszítő rendszert közvetlenül az olecranonról, belülről kifelé vezetett metszéssel levágjuk. Harántmetszeten a három nagy ideget könnyen megtaláljuk, a nervus medianust az arteria ulnaris és radiálisra oszló arteria brachialis közelében. (28. ábra.) Sokan a hajlítóoldalról vett erős bőrizomlebeny készítését ajánlják a kiizesítési csonk párnázására. Mi azt tartjuk, hogy ahol ennyi lágyrészanyag áll rendelkezésre, ott az előbb felsorolt okok miatt inkább magas alkarcsonkolást végezzünk.
