Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A törzs csontjai - A gerinczoszlop csontjai
ÍO Különös rész. mellett feküsznek az alacsony felső íznyúlványok, lapos és median felé ferdén lefelé tarló ízfelszinekkel. A hatodik nyakcsigolyán az elülső gumó különösen jól kifejlett, az egész harántnyúlvány előbbre nyúlik. A fejverőér közelsége miatt az előbb említett gumót fejverőéri nyúlvány-nak (tuberculum caroticum) nevezik. Hetedik A hetedik nyakcsigolya (vertebra prominens) makcsigoha, hosszú tövisnyúlványa által tűnik ki, mely a bőrön jól szembetűnik és könnyen kitapintható. Harántnyúlvány- közti lyuka szűkebb és a harántnyúlványon hiányzik az elülső gumó. Hatodik nyakcsigolya. b) Mellcsigolyák. Mellcsigolyák, j A mellcsigolyákat (vertebrae thoracales) a csigoh a- test oldalsó felszínén, a bordákkal való ízülésre szolgáló kis izületi árok (fovea costalis) jellemzi. Ezek egészen bálul feküsznek a csigolyatest oldalain és leginkább kél részre osztottak, még pedig úgy, hogy egyik felél a csigolyatest alsó részén, másik leiét pedig a következő csigolyatest felső részén találjuk. Ennélfogva a legtöbb csigolyatest egy felső és egy alsó izületi árokkal (fovea costalis superior et inferior) bir. Csak az első mellcsigolya testének felső szélén látunk egy egész izületi árkot, továbbá a tizenegy- és tizenkettediken, hol az izületi árok a csigolyatest közepén van. A fődarabot a középső mellcsigolyákon szívalakú, a felsőkön négyszögletű, az alsókon babalakú kél felszín határolja. Az ívek magasak, a tőlük körülzárt csigolyalyuk kerek és szűk. Az íznyúlványok magasak, ízlapjaik merőlegesek, a felsők hátra, az alsók előfelé néznek. A harántnyúlványok, mivel a bordáknak támaszték gyanánt szolgálnak, erősen kifejlettek, vastagok, oldalfelé, az alsóbbak pedig hátra és oldalfelé irányulnak. Elülső felszínükön kis, bemélyedt, kerek izületi árok (fovea costalis transversalis) mutatkozik, hova a borda gumója ízül. A tizenegyedik és tizenkettedik csigolya harántnyúlványán az izületi árok hiányzik.
