Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A törzs csontjai - A gerinczoszlop csontjai
A törzs csontjai. a ■ A tövisnyúlványok eredésükön háromoldalnak, ferdén lefelé tartanak és zsindelyszerűen fedik egymást; érdes gombbal végződnek. Az ágyékcsigolyákat (vertebrae lumbales) nagy- I Ágyék- ságuk. valamint a bordái izületi árok és a harántnvúl- I csi!f<>lya vánvközti lyuk hiánya jellemzi. A fődarab magas, körrajza babalakú. Az utolsó csigolya két lapja hátrafelé összehajlik és ezért medialis hosszmetszete ékalakú. Az ívek erősek, háromszögletű, lekerekített csúcsú gerincz- lyukat határolnak. Az izületi nyúlványok erősen kiszögellők, az ízfelszinek nem ventralis és dorsalis irányúak, hanem medialis és laterálisak. A felső ízfelszin homorú, az alsó domború. A harántnyúlvány hosszú, vékony, lapos, gyökereinek hátulsó felszínén érdes csúcs van, ez a járulékos nyúlvány (processus accessorius), egy másik érdes dudorodás a felső íznyúlványon található, ez a csecsnyúlvány (processus mamillaris). A tövisnyúlvány vízszintes irányú, oldalfelé elky^wlT,.\§kcf. megvastagodott. alapja, alul pedig a csúcsa. Az alap-nak (basis ossis sacri) elülső széle középeit mint előfok (promontorium) jól kiemelkedik; felső felszínén van az izületi felszín az ötödik ágyékcsigolya számára. A keresztcsatorna (canalis sacralis) bemenete (aditus canatis sacralis) háromoldalú és a gerinczcsatorna közvetlen folytatásában fekszik. A bemenettől jobbra és balra az íznynlványok (proc) Agy ékes iga Igák. A keresztcsont (os sacrum) az öl keresztesi gólya | Rbresztcsoni, összecsontosodásából keletkezett. Ékalakú, görbült csont/. Négy felszíne van: medenezei, háti és két oldalsó ; felül van a széles 2. Álcsigolyák. a) Keresztcsont.
