Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Hatodik rész. Idegtan - Különös rész - Központi idegrendszer - Az agyvelő
Központi idegrendszer. 385 karélyocskán látjuk a szögletfeletti tekervény-l (gyrus angularis) és az előtte fekvő szegélyfeletti tekervény-t (gyrus supramarginalis) ; ugyancsak ide tartozik a liátulsó központi tekervény (gyrus centralis posterior). A nyakszirti karélynak (lobus occipitalis) medialis, I Xyaksziwi külső és alsó felszíne van. A medialis felszínen a fill- 1 kaieb- nyakszirti hasadék (fissura parietooccipitalis) pontos határt von közte és a fali karély között. A külső felszint az előbbi hasadéktó! az elülső nyakszirti bevágás-ig (sulcus occipitalis anterior) húzott vonal választja el a fali és halántéki karély tói. Az alsó felszín a kisagy-sátoron nyugszik s úgy mint ez lejtősen áll, tompa hajlással megy át a függőleges medialis felszínbe. A barázdák közül a külső felszínen kettő a nyakszirli \ég felé összetér u. m.a felső és alsó hosszirányú nyakszirti barázda (sulcus occipitalis longitudinalis superior et itt ferior). Ezek bárom tekervén yt választanak el egymástól, a felső-, középső- és alsó nyakszirti tekervény-t (gyrus occipitalis superior, — medius — et inferior). A haránl barázdál már előbb említettük. A nyakszirti karély medialis felszínén találjuk a háromoldalú, kis éklebenyké-t (cuneus). Az alsó felszínen csak a nyakszirthalántéki barázda (sulcus occipitotemporalis) vonul előre. A halántéki karély (lobus temporalis) külső, alsó I Halán téki és a SvLvius-féle hasadék vízszintes részébe rejtett, I felső felszínnel bir. Egészben véve háromoldalú loboralakú, melynek tompa csúcsa elül és lent van. A fali karélvlól a Sylviis- féle hasadék vízszintes ága és az ennek folytatásában húzott egyenes vonal választja el. A homloki karélytól a SvLVius-féle hasadék közös (örzse határolja, a nyakszirti karély felé a határ csak mesterségesen vonható. A külső felszínen a SvLVics-fóle hasadék hátulsó ágával párirányosan három barázda húzódik u. m. a felső halántéki barázda (sulcus temporalis superior), a középső halántéki barázda (sulcus temporalis medius), mely sekélyebb, elől nem éri el a halántéki csúcsot; az alsó halántéki barázda (sulcus temporalis inferior) már az alsó felszín felé eső határon van. Ezen barázdák a felső, középső és alsó halántéki tekervények-et (gyrus 25 L)r. Schmidt T.: yli anatómia alapvonalai.
