Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - Különös rész - A végtagok csontjai - A felső végtag csontjai
A végtagol; csontjai. lünk egy elülső, egy hátulsó felszínt, három oldalt; három szögletet és két nyúlványt. Az elülső felszín (facies costalis) a közepén homorú (fossa subscapularis), rajta 3—4 rézsútos vonal emelkedik ki. A bá- lulsó felszínt (facies dorsalis) felső harmadán a hátra és felfelé nyúló lapoczkatövis (spina scapulae) két árokra osztja, a tövis felettire (fossa supraspinata) és a tövis alattira (fossa infraspinata). A medialis szélt gerinczoszlopi szélnek (margo vertebralis) nevezik, ez a leghosszabb, felső és alsó vége vastagabb mint a közepe, gyengén görbült. Oldalsó széle (margó axillaris) vastag, felső végén az izárok alatt érdesség (tuberositas infraglenoidalis) van egy izom tapadására. A felső széle (margó superior) a legrövidebb és legvékonvabb ; oldalsó végén félholdalakú bevágás (incisura scapulae) van. Az alsó szöglet (angulus inferior) vastag és lekerekített, a belső (angulus medialis) vékony, tompa, az oldalsó (angulus lateralis) a legszélesebb, az ízárkot (cavitas glenoidea) foglalja magában: ez tojásdad alakú, és a felkarcsont ízfeje számára szolgál izületi felszínűl. A nyakon (collum scapulae) kis kiemelkedés van (tuberositas supraglenoidalis). A tövis ki és felfelé emelkedik és kiszélesedve a vállcsúcsot (acromion) alkotja ; ez felülről aláfelé lapított, az ízárok fölé hajlik, felső szélén kis ízületi felszín (facies articularis acromii) van a kulcscsont számára. A hollóorrnyulvány (processus corz/coé/eM.s^alapoczka nyakának felső végén az ízületi árok és félholdalakú bevágás között ered, először fölfelé nyúlik, azután majdnem derékszögben kifelé fordúl és ellompúlva végződik. A kulcscsont. A kulcscsont (clavicula) kisujj vastagságú, csöves | Kulcscsont. csont, a mely gyengén S alakúlag görbült; fődarabból és két végből áll. A fődarab (corpus) kerekded, háromoldalú, alul érdes és be13
