Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)

III. Szövetek folytonosságának megszakítása

a nyél szabad vége hátfelé, a kéztő felé néz (26. ábra), vagy pedig megfordítva a penge hegye a kéztőizület irányában hátfelé, annak éle felfelé tekint, a^szikenyél pedig mellfelé jut (27. ábra). — Ily tartással a kést rendkívül gyöngéden és könnyen vezethetjük.

)

/

26. ábra. 27. ábra.

Ezen tartások mellé sorakozik még azon módja a késvitelnek, melyet közönségesen a csonkító kés vezetésére használunk. Ha csonkításoknál a lágy képleteket csontig egyszerre akarjuk átmetszeni, úgy a kést tele marokba (mint a kardot) fogjuk meg (28. ábra); ha két szakaszban akarjuk

azt végezni, úgy asztalkés módjára vesszük kezünkbe és pedig szükség szerint élével lefelé vagy felfelé irányítva.

Szabályok metszéseknél.

A kés inkább vonás, mint nyomás által hasson. Pusztán nyomással csak bizonyos műtéteknél élünk. így tágítjuk pl. sérvmetszésnél a sérvkaput. Külömben erősebb nyomást csak akkor gyakorlunk a késre, ha a legyőzendő akadály nagy. Pl. csonkításoknál, midőn nagy izomtömeget kell szétválasztanunk. Még ebben az esetben is a fősúlyt a vonásra kell fordítanunk, mert külömben a késnek a képletekre nyomott éle csak gyámpontúi szolgál, mely körül a kés foroghat ugyan, de metszeni nem fog.

Ha kívülről befelé metszünk, a bőrt a behatolás