Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)

XI. Műtétek a légzőszerveken

esetben a középvonaltól könnyen eltérít. Ha a középvonalban maradtunk, akkor a két szegy-szakizom (m. sternohyoid.) közé jutunk, melyeknek összeérési helyét egy sejtes-rostos fehérlő vonal jelzi. Nevezett izmokat a sebszélekkel együtt kampókkal széthúzatjuk. A légcsövön fekvő egyéb lágyrészeket vagy két bonczoló csípővel, vagy pedig csípővel s vájt kutatóval tompán kell szétválasztani, hogy a műtétet lehetőleg vérzés nélkül végezhessük. Különös gonddal tisztítsuk le a kúpszálagot, mert ezen gyakran egy vastagabb ütőér, az art. cricothyreoidea fut. Kisebb pajzsmirigyrészletekefszéttépünk, nagyobbakat pedig letolva félrevonatunk.

271. ábra.

Ha a pajzsmirigynek nagyobb középső lebenye van, mely a gyűrűporczot el födi. úgy azt a légcsőről óvatosan lefejtjük s félrehúzatjuk (1. 605. lapon Bőse eljárását). A légcső megnyitása előtt kevésbé fenyegető esetekben a vérzést a leg- szorgosabban kell csillapítanunk; hacsak van időnk, ne nyissuk meg előbb a légcsövet, mig a vérszivárgás is teljesen el nem állott. Ha valamely edény elszigetelt megfogása nem sikerül, akkor folyamodjunk a körülöltéshez. Azután a gégét, mely a légszomj folytán gyorsan fel- s aláfelé mozog, a pajzsporcz alsó szélébe beakasztott egyes, hegyes horoggal rögzíttetjük. Most jobb kezünkbe hegyes-, bal kezünkbe gombos kusztorát véve, a hegyes kusztorát a pajzsporcz alsó széle alatt beszúrjuk a kúpszálagba, mire suhogva áramlik ki a le