Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XI. Műtétek a légzőszerveken
593 eredmény a járvány indulatától is, mit a javaslat tételénél szintén számba kell venni. Fontos és nehéz kérdés annak meghatározása, hogy mikor érkezett el az az idő, -hogy csak a műtétet tekinthetjük a javulás lehetőségének egyedüli módja gyanánt? Némelyek kora végrehajtást sürgetnek; javasolják mihelyt nehézlégzés állott be; de ne feledkezzünk meg ennek ellenében az önkénytes gyógyulás lehetőségéről. Azért akkor foganatosítjuk a műtétet: ha a cyanosis nagyfokú. az érlökés szapora, kicsiny, belégzés alatt kimaradó s ha a belégzési nehézlégzésliez (a kulcscsontfölötti árkoknak, a bordák alsó részeinek, a kardnyujtványnak behúzódásához) fuladási rohamok társulnak. De nincs a légcsőmetszés eilenjavalva az asphyxia kifejlődött szakában sem, mert tapasztalat szerint ennek okát legtöbb esetben a beállott hangrés-szükület képezi, amit pedig a műtét által megszüntethetünk. Javaslóit a műtét még kedvezőtlen kilátások mellett is, hogy a kínos fuladási haláltól kiméljük meg a gyermeket; s bárha nem is mentjük meg a beteg életét, de megkíméljük a megfulás küzdelmeitől s enyhítjük az utolsó szenvedést, mely az általános fertőzés vagy a szénsavmérgezés kábító hatása alatt következik be. Legjobb eredményt lehet a légcsőmetszéssel elérni a gégére szorítkozó croupnál. A légzési akadály helye alatt bevezetve a kanült, a szűkület tünetei azonnal megszűnnek. A műtőiteknek fele életben marad. Kevésbé kedvező az eredmény leszálló croupnál, azoknak csak Vs-át lehet megmenteni ; legkétesebb a siker felszálló croupnál s csakis akkor végezzük a műtétet, ha a hörgők croupos folyamatának tünetei a gégebajjal szemben enyhéknek tekinthetők. Midőn magunkat a légcsömetszésre elhatározzuk, a javaslatok számbavétele mellett ne feledjük el, hogy a műtét által megszüntetjük ugyan a gégeszükületet, — útat nyithatunk az álhártvák kikü- szöböltetésére, de nem vagyunk képesek általa megakadályozni álhártyák újraképződését, a kóros folyamat tovaterjedését. Diphteritisnél csak akkor javaslóit a légcsőmetszés, ha a gége- szükület képezi a főveszélyt s az átalános fertőzés még nem fejlődött ki olyan fokban, mely reménytelenné tenné a beteg állapotát. Ezekben az esetekben is a műtőiteknek csak mintegy 10°/0 gyógyul. Ha már az átalános fertőzés tünetei teljesen kifejlődtek: a hőfok magas, a beteg öntudatlan, mámoros, a bőrön vérömlenyek láthatók, genyvérüség jelei észlelhetők, akkor a műtét ellenjavaslott; úgyszintén nincs okadatolva a légútak megnyitása akkor^sem, ha az átalános fertőzés jelei kevésbé is súlyosak, de a helybeli elváltozás kiterjedtebb, így: ha a nyakmirigyek jelentékenyen igen megdagadtak, a nyak bőre vizenyős stb. Javaslóit továbbá a légzőútak menyitása: c) Daganatoknál. És pedig a) a légzőútak belsejében létrejött újképleteknél (papillomáknál, hámrákoknál stb.), ha azok a légző útat eldugaszolják s a szájon át ki nem irthass Schmid Hugó: Sebészi mütéttan.
