Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XI. Műtétek a légzőszerveken
592 sérülés helye alatt végezzük; itt kell azt tennünk már csak azért is, hogy a vér és sebváladék aspiratióját kellő vastagságú, (a légcső ürterét teljesen kitöltő) kanül beillesztése, esetleg a légcsőnyitás helye fölött levő sértett résznek tamponálása által elhárítsuk. Metszett sebek néha alkalmasak arra, hogy azokat felhasználjuk és tágításuk után betegyük a kanült; ha a sebet erre a czélra nem használtuk, úgy összevarrhatjuk. A légcső harántirányú teljes átmetszésénél, szűkület létrejöttének kikerülése végett a légcső belső üregébe drain- csövet dugunk, melynek első végén fonalat tűzünk át s ezt a sebből kivezetve, a bőrre rögzítjük. Törés leginkább a gégeporczokon fordul elő Soha sincs a hirtelen föllépő gégevizenyőnek (oedema glottidis) fenyegető eshetősége kizárva, azért a javaslat föltétien. Várakozó eljárásnak csak akkor volna helye, ha a körülmények folytán abban a helyzetben vagyunk, hogy a légcsőmetszést minden perczben végrehajthatjuk. Lőtt sebeknél okvetlenül a sérülés helye alatt kell a megnyitást végeznünk ; a lövési rést a kanül-bevezetésre azért sem volna tanácsos használni, mert a zúzott, vérrel beivódott nyálkahártya legtöbbször útunkba áll s a kanüllel a légcső üregébe tolhatnánk a nyálkahártyarészletet, mi megfulást okozhatna. A műtét végzése okadatolt abból a czélból is, hogy a megnyitás helyén keresztül behorpadt részeket kiemeljünk avagy eltávolítsunk. b) Lobos bántalmaknál, mint a) croupnál, dyphteri- tisnél stb., ha a légzőutak következményes szűkülete folytán -a beteget fuladási halál fenyegeti, de a lobtermény még igen mélyen a hörgőkbe nem terjedt s az általános fertőzés szülte veszély nem nagyobb, mint a helybeli bántalom által okozott nehézlégzés; ß) gégevizenyönél és gégebeli tályogoknál, valamint y) gümösödésen és bujakóron alapuló idült lobos folyamatoknál, ha gége-légcsőszűkületet idéznek elő. A légzőútak megnyitásának javaslata legtöbbször gyermekek torokgyíkjánál lép előtérbe. Úgy a croupnál, mint a diphteriánál, ha főveszély okát a gégeszükület képezi, a műtét életmentő hatását kétségbe vonni nem lehet; de a műtét eredménye e két bántalomnál oly külömböző, hogy a javaslatok felállításában, bizonyos tekintetben eltérő szempontok vezetnek. Croupnál a betegség minden szakában javaslóit a műtét, hacsak a szövődmények(tüdővizenyő,nagyterjedelmü tüdőlob, tüdőlégtelenség), nem fejlődtek ki olyan mértékben, hogy azoknak elháríthatlanul martalékul esik az élet s igy az általuk létrejött veszély sokkal nagyobb, mint a helybeli baj okozta légzési akadály. A légcsőmetszés gyakorlata előtt kivételes eset volt az, ha croupos beteg fölépült volna, mai napon nagyobb statisztikai kimutatások alapján, a műtötteknek 60°/0-a meghal, de majdnem 40yo-a meggyógyul. Függ külömben az
