Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XI. Műtétek a légzőszerveken
586 kott szűnni A lebeny készítését az alsó oldalszél körülírásával kezdjük meg s ezt jóval lejebb kell vezetnünk, mint a felső oldalmetszést, különben a karély gyökere átfordításkor feszül s tengelye körül kelleténél erősebben csavarodik. A felső oldalszél körülmetszése után a lebeny alapját s a sövényt sebezzük fel. A bőrt a bőralatti kötőszövettel együtt a csont felé irányzott metszésekkel a lebeny felső végén kezdjük fölfejteni; ha a bőr vékony, vegyük fel a csonthártyát is. — Az orr csontos részének veszteségénél a lebeny alsó végébe a csonthártyát is foglaljuk be, mert ha os£eopA7/í-képződés jönne létre, ily módon az orrnak szilárdabb alapot adunk s az összeesés ellen megóvjuk. Utóbbi időben Langenbeck jobb eredményt ért el csontátültetés által. Ez abból áll, hogy a körteképű nyílás csontos széléből ll/2—2 vonalnyi lemezkét késfürészszel vágunk ki úgy, hogy a lemez egy helyütt (a nyílás alsó szélén) az állcsonttal összeköttetésben marad. A csont-lebeny fölemelése elevatoriummal történik s helyére hajtva a bőrt, fo- nálkacscsal ráerősítjük. A lebenyt fölfejtése után lehajtjuk. Az orrsövénynek megfelelő részt, úgyszintén ha a bőr vékony, az orr csúcsát képzendő lebenyrészletet is behajtjuk s a kétszeresen egymáson fekvő bőrszéleket lazán alkalmazott varratokkal összetartjuk. — Ezzel a megkettöztetéssel az orr (Orrképzés homlokbőrből, indus mód szerint.)
