Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)

XI. Műtétek a légzőszerveken

585 körülbelül 180 fokú fordítást szenved, azért a lebeny azon oldalának, mely lehajtáskor fölfelé néz, hosszabbnak kell az alsónál lennie ; külömben elérhetjük czélunkat úgy is, ha a lehajtáskor fölfelé tekintő lebenyszélt nem egyenes, hanem kifelé domborodó vonal alakjában készítjük. A műtét maga az anyagveszteség (heges) széleinek eltá­volításával illetőleg felfrissítésével kezdődik. Ha az orr gyöke még ép bőrrel van fedve, akkor annak közepén seb- vájút készítünk, melybe majd beilleszthetjük a lehajtott bőr­lebenyt. Most újra a hiányra illesztjük a már odavetőleg készített mintát s ha a képzés szabályainak megfelel, akkor alakja szerint kiszabjuk a pótló bőrlemezt. — E czélból a papírlemezt a homlokra rögzittetiük s széleit a szikével, sekély a — orrgyök ; b és c — orrszárny ; d = orrsövény. metszésekkel körülírjuk. A szivárgó vér a lebeny széleit piros vonalként jelzi. Azelőtt a lebenyt a homlok közepéből vették. Előnye ezen eljárásnak az, hogy a heg a részarányosságot nem zavarja: de nagy hátránya, hogy a lebeny átfordításakor gyökere oly nagyfokú csavarást szenved, hogy a szabad vérkeringés fenn­tartása forog veszélyben. Ezért tanácsosabb a lebenyt a hom­lok oldalrészéből készíteni. A mintát a homlok egyik vagy másik felére tesszük oly módon, hogy a lebeny gyökerének alsó széle a belső szemzug felé terjedjen, a lebeny álapja pedig a fej hajas része felé legyen irányozva (264. ábra). Alacsony homloknál fedő képlet gyanánt a fej hajas részét is felhasználhatjuk; a hajtermelődés átültetés után megszo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom