Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
X. Műtétek a bőrön
572 dítva. Hogy eredményre számíthassunk, következőkre legyünk figyelemmel: 1. A lebeny gyöke elég széles legyen s lehetőleg olyan tájra essék, melyből a lebenybe egy nagyobb tápláló edény fut. 2. A lebenyt lehetőleg vastagra készítsük. A bőrrel együtt a bőralatti kötőszövetet is fejtsük fel, sőt bizonyos esetekben a bőnyét és a csonthártyát is a lebenybe foglaljuk. 3. A lebeny alakja a pótlandó rész idomához legyen mérve, de tekintettel a bőr zsugorodási hajlamára a bőrlemez az anyagveszteség átmérőjének körülbelül %-ével legyen nagyobb. 4. A lebeny kocsányát áttételkor ne fektessük ép bőrön keresztül, hanem a kocsány, nagyságának megfelelő barázdába illesz258. ábra. 259. ábra. kedjék és lehajtásakor minél kisebb fokú csavarást szenvedjen. Azért a lebenyt alapjáról teljesen fel kell szabadítani s inkább hosszabbra, mint rövidre szabni. Csak így érhetjük el azt, hogy a vérkeringés a lebenyben meg ne akadjon, illetőleg a pótló bőrlemez el ne haljon. Minél kisebb körben hajtjuk meg a lebenyt, annál több reményünk lehet szerencsés eredményre. 5. Hogy az átültetendő képletet ne zúzzuk össze, minél kevesebb eszközt használjunk rögzítésére, hanem inkább enyhén ujjaink közé fogjuk. 6. Mielőtt a lebenyt áttennők, hagyjuk teljesen kivérzeni, azután 7. a legtüzetesebben varrjuk oda a képzendő anyaghiánynak már felfrisített széleihez. Példa: abc anyaghiány (258. ábra) pótlandó.
