Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
III. Fejezet. A légzőszervek megbetegedései - B) Gége és légcső
66 III. fejezet. A légzőszervek megbetegedései. sedés, a garat és a nyaki gerincoszlop gyulladásai, gégerák kíséretében és főleg phlegmone, azaz a gége nyálkahártyájának és submucosájárnak genyes beszűrődése előstádiumaként és kíséretében. Meghűlés után. valamint bizonyos gyógyszerek (jód, szublimát) bevétele után is keletkezhet gégevizenyő. A gége hevenyés hurutja (larijngitig catarrliali.\) vagy a légutak általános hurutjának részjelensége, amint ez részben elsődlegesen, részlten tünetileg hevenyés kiütéseknél (kanyaró, skarlát ina stb.) előfordul, avagy felülről (garat, orr) vagy alulról (hörgők) terjed át a gégére. .Mint aetiologiai tényezők megemlítendők meghűlések, mechanikai (por), vegvi (gázok) vagy hőingerként (forró levegő) ható anyagok belégzése, végül a nyálkahártya által kiválasztott vegyi anyagok (jód, szublimát). A légutak- nak influenzánál előforduló hurutos bántalmainál a gége szintén többé- kevésbé meg van támadva. Hasonlóképen szamárköhögésnél. Heven vés laryngitisnél a nyálkahártyán általában a hurutos nyálkahártyák állapota mutatkozik, egyes részek pírja és duzzadása és a hurut stádiuma és faja szerint különböző, nyákos-savós vagy nyákos-genyes izzadmány elválasztása ; néha gégevizenyő is hozzájárul. Hasonló aetiologiai tényezők képezik a íjéíje idősült hurutjának alapját. Ez is poros vagy vegyi anyagoktól szennyezett levegő (sokszor ismétlődő) belégzése által keletkezik vagy pedig a légutak felső vagy alsó szakaszaiból terjed át.Hevenyés hurut folytonos ismétlődések esetén (foglalkozási megbetegedések, pneumonoconiosisok stb.) szintén átmehet idősültbe. Végül nagyon gyakori a pangásos hurut, amely megfelel a kis hörgők és a tüdő («barna induratio») hurutjának. Végül, mint okok megemlítendők a hang megerőltetései, alkoholizmus, mértéktelen dohányzás. Aszerint, hogy az idősült hurut a gége különböző részein lokalizáló- dik. ehorditisnek, epiglottitisnek stb. nevezik. Ezen elnevezések főként az egyes részek mindjárt megemlítendő kimeneti alakjaira vonatkoznak. Azonban diffúz pír és duzzadás is jelen lehet a gégében ill. a légcsőben. A duzzanat, amely állandóbb, mint a bclöveltség, —- mely utóbbi többnyire szabálytalanul foltos — leginkább az interarytaenoidealis táj és az álhangszalagok lazább nyálkahártyarészletét illeti és oly nagy fokot érhet el, hogy gégetükri képben a hangszalagokat el is fedheti. A nyálkahártya duzzadása kiemelkedéseket és ráncokat hoz létre. Sejtes beszürő- <lés és kötőszövet-hyperplasia lép föl. Pachydermia laryngis diffusának nevezik a hámnak a gége idősült gyulladásos folyamatai vagy megerőltetései kapcsán, továbbá alkoholismus és túlságos dohányzás következtében keletkező megvastagodását, amikora hengerhám többnyire elszarusodó laphámmá alakul át. Ehhez gyakran csatlakozik a nyálkahártya kötőszövetének burjánzása is. A bántalom a gégének különböző helyein felléphet; a hám ilyenkor vastag, zavaros, szürkésfehér levonható hártyát képez, amely főként elszarusodott sejtekből áll. Egyenetlen, szemölcsös megvastagodás folytán keletkezik a pachydermia verrucosa. A laryngitis tuberosa kis göbök alakjában jelentkezik (a hangszalagokon mint chorditis tuberosa). A hangszalag alatt fekvő részek idősült hyperplasiája képezi alapját a chorditis vocalis inferior hyperplaslicának nevezett megbetegedésnek. A gége és légcső nyálkahártyájának álliártyás (diplitlierás) gyulladásai számos fertőző betegség kapcsán lépnek fel, leghevesebben a klinikusoktól röviden diplitheriának (Bretoiinean-iéle diphtheria) nevezett megbetegedésnél. A folyamat legtöbbször a garat szerveiről terjed
