Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)

III. Fejezet. A légzőszervek megbetegedései - B) Gége és légcső

B) Gélje és légcső. 67 át a gégére, de némely esetben magában a gégében, sőt a légcsőben is kezdődik ; fő jellegét álhártyák keletkezése (v. ö. I. k. 132. 1.) adja meg. Ezek többnyire könnyen levonhatók. A diphtberiáról és croupról I. azon­kívül az I. k. 132. 1. ‘ Az álhártya részben kisebb, többnyire fehéres foltok alakjában vonja be a gége vagy légcső belső felszínét vagy pedig vastagabb és tömöttebb borítékot alkot, mely néha a lumen valóságos öntvényeként azt teljesen el is zárhatja. Az álhártya részben nagyobb darabokban leválik és kiköhögtetik, részben a betegség- visszafejlődésével ellágyul. Gyakran a tracheába és még mélyebbre is leterjed. A közönséges diphtherián kívül néha előfordulnak álbártyás gyulladások a gégé­ben hasonló bonctani elváltozásokkal skarlát inánál, valamint himlőnél. Itt azonban nem diphtheriabacillusok, hanem főként kokkusok okozzák a fertőzést. Himlőnél a hám kisebb elhalásos gócait találjuk, amelyek kiesnek és így kis fekélyek maradnak hátra. Hő és vegyi behatások is okozhatnak dipbtherás gyulladásokat. Typhusnál egyéb elváltozások mel­lett előfordulnak hurutok, gyakran kifekélyesedésekkel és a lobosan meg­duzzadt nyálkahártya úgynevezett de- cubitusos fekélyei. A typhusbacillu- sokon kívül kokkusok lehetnek jelen. A huruttal ellentétben a gége plileg monéja mélyebbre ható gy u /- ládáé, amely a nyálkahártya és sub­mucosa genyeó beázürodéóében áll. Ez majdnem mindig máéodlagoó fo­lyamat, amely különböző bántalmak- hoz (a torok és gége erős hurutjai, fekélyképződései, croupja és diphthe­ria] a) csatlakozik, vagy általános bak­tériumos megbetegedések (endocar­ditis, pyaemia, erysipelas) kíséretében lé]> fel. Végül keletkezhet phleg­mone a gége nyálkahártyájának — pl. idegentestek okozta — sérülései után is. Rendesen kürülírt helyről indul ki, amely erősen megduzzad és elődomborodik és amelynek belse­jében zárt genyes góc fejlődhet és a lumenbe áttörhet. A gége phlegmo- néja is, ügy mint az azt kísérő, illető­leg megelőző gégevizenyő főként az aryepiglottikus redőkre, az álhang­szalagokra vagy a gégefedőre terjed ki. Genyes perichondritis-nál geny gyűlik össze a porc és a peri­chondrium között, miáltal az utóbbi a porcról leválik, ez elhal és a geny a gégébe vagy nyelőcsőbe vagy a bőrön át kifelé törhet át. A perichon­dritis, épúgy mint a gége phlegmonéja, ennek fekélyeihez vagy más súlyos bántalmaihoz csatlakozik és szintén gégevizenyő által kísértetik. A gége és a légcső tuberkulózisa phthisiseseknél igen gyakori lelet (kb. az esetek 30%-ban előfordulj és legalább is az esetek nagy ré­5* 472 a. ábra. A gége és légcső diphtheriája. (A hártya levált és kitölti a lument.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom