Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - B) Vérerek
58 II. fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései. csúcslökés és a radialis pulsus összehasonlítása által észlelhető. A vér örvénylései az aneurysmában is létrehozhatják az érlökés rendellenességeit. Az aortán viszont leggyakrabban fordulnak elő aneurysmák a felhágó részen, tehát legalább részben a szívburkon belül ; azután az aortaíven és az aorta descendensen ; ritkábbak az aorta hasi részében a rekeszizom alatt. Leggyakoribb előfordulása az aorta kezdeti részén bizonyára azzal függ össze, hogy az aorta ezen helye leginkább van igénybe véve. Ide ütközik legerősebben a véráram. Itten találjuk azonkívül főként a rendesen lueses eredetű kérges mesaor- titist is (1. fent), amelynek alapján leggyakrabban fejlődik ki aneurysma (1. szintén fent). Azokat a főhelyeket, melyekbe a véráram legerősebben ütközik bele az aorta ivén stb., Rindfleisch ú. n. hullámtörési vonallal kötötte össze. Ez az aorta ascen- densben mindinkább hátrafelé halad és az arcuson és az aorta descendensben hátul lefelé húzódik ; mivel ezen helyek az aneurysmák praedilectiós helyei, ennélfogva fontos ezeknek viszonya a szomszédos szervekhez — az összenövésekre és áttörésekre való tekintettel (1. alább). Diffúz és körülírt aneurysma együttesen is előfordulhat. Az aneurysma ugyan többnyire egyes számban található, némely egyén azonban többet is rejthet magában. Az aneurysma rendszerint folyton tovább növekszik, a vérhullám falába ütközik és mégha thrombus- tömegek rakódnak is le, az aneurysma mindinkább tágul. A szomszédos szervekkel legtöbbször össze van nőve, így a mellüreg lágy részeivel (az aneurysma kedvenc helye az aorta kezdete), a légcsővel, a hörgőkkel, a tüdőkkel, a szívburokkal, a nyelőcsővel, idegekkel stb., valamint a mellüreg csontos falával is, főként a csigolyákkal és esetleg a bordákkal, valamint a szegycsonttal. Ezek a szövetek is természetesen változást szenvednek. A nagy aneurysmatömlő gyakran már nyomása áltál is pusztítóan Ivat. Különösen a csontokon, amelyek az állandó nyomást legkevésbé viselik el, keletkeznek nyomási kimaródások (usura), amelyek mindinkább mélyebbekké válnak. A sternum esetleg előrefelé elhajlik és annyira megvékonyodhat, hogy a lüktető aneurvsmát keresztül lehet érezni, látni és hallani. Különösen a gerincoszlopon keletkeznek mély kimaródások. Rendesen több csigolyára terjednek ki, míg a csigolyaközti porclemezek, amelyek kötőszövetes alkatuk miatt kevesebbet szenvednek, sokkal jobban megmaradnak és így a mély üregekben mint lécek emelkednek ki. A nyomási kimaródás a csigolyákban egészen a gerincvelő kemény burkáig terjedhet és avval összenövést stb. létesíthet és nyomás folytán a gerincvelőben is támadhat baj. Másrészt nyomás és vongálás következtében a lágy részek is szenvednek, így pl. igen gyakran a nervus recurrens, ami hangszalagbénulásban mutatkozik. A főhörgre (főként a balra) ható nyomás hronchitist okoz vagy egyoldali atypusos tüdőtuberkulózisra való hajlamosságot teremt (1. I. 161. o.). Végül azonban a túlfeszített, elváltozott és megvékonyult aneurysmafal nem tud többé ellentállni a vérnyomásnak és keresztülszakad (perforatio). Ez történhet a kima- ródott szegycsonton át kifelé vagy közvetlenül a szabad mellüregbe, vagy a szívburokba is, sőt magába a szívbe, pl. annak egyik pitvarába. Vagy a vérzés valamelyik szervbe történik, amellyel az aneurysma már előbb összenőtt, igy a tüdőbe és első sorban valamely üreges szervbe, mint a légcsőbe vagy a nyelőcsőbe. Vérhányás vagy vér- aspiratio lesz a rögtöni következmény. Továbbá áttörhet az aneurysma az arteria pulmonalisba vagy valamelyik vénába. Mindezen esetekben többnyire igen gyorsan elvérzéses halál következik he. Igen ritka esetekben az aneurysma két szervbe is áttörhet egyazon időben. Ha a vérzés megáll, úgy a kilépett vár megalvad és ú. n. verőeres haematoma keletkezik. Eddig csakis az aneurysmák főhelyét, az aorta thoracicát vettük figyelembe ; más helyütt található aneurysmák természetesen más üregekbe vagy szervekbe törhetnek át, így pl. az arteria lienalis vagy az aorta abdominalis aneurj'smái a szabad hasüregbe vagy annak szerveibe, az agy ereinek aneu- rysmái az agyállományba stl>. Kisebb verőerek aneurysmáinak megrepedése is halálos következménnyel járhat; különösen áll ez az agy erein és a tüdőkavernákban kifejlődő aneurysmákra nézve (1. III. és VI. fej.). A közvetlen elvérzésen kívül a 467. ábra. Aneurysma dis- secans-ok agyi verőéren. (L ö w e n f e 1 d, Agyvérzések.)
