Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)

II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - B) Vérerek

B) Vérerek.

57

Az aneurysma további viselkedése az ér egyes rétegeinek magatartása szerint irányul. A legegyszerűbb alak az úgynevezett táguláóoó (dilatatióá) aneurysma, amelynél mindhárom réteg részt vesz a kiöblö- södésben. Az utóbbiak igen hamar másodlagos elváltozásokat is mutatnak ; a media sorvadása tovább halad, úgyhogy izomzatúból az aneurysma területén csak csekély maradványok találhatók, ezzel szemben kötőszö- vetes burjánzási folyamatok lépnek előtérbe, amelyek ellene dolgoznak az érfal nyújtásának és ezáltal feltételezett megvékonyodásának, az intimára és az adventit iára is átterjednek és végül az egész érfalat szívós, rostos hártyává változtatják, amelyben a három réteget alig lehet többé megkülönböztetni. Az aneurysma környékén is képződnek ilyen kötőszö- vetes burjánzások. Az érfal elfajulása következtében szakadás (ruptura) és így ázakadásos verőértágulat (rupturás aneurysma) jöhet létre, amelynél a külső rétegek, amelyek nincsenek áttörve, zsákszerűén kiöblö466. ábra. A félhágó aorta aneurysmája. (Röntgenkép.)

Hofmann, Funktionelle Diagnostik und Therapie der Erkrankungen des Herzens und der Ciefässe.

Wiesbaden. Bergmann, 1911.

södhetnek. Ha a media is beszakad, akkor az aneurysma falát csakis az adventitia és az ezt körülvevő perivascularis szövet alkotja ; az utóbbi sok esetben a vérzést is megakadályozza, ha végül már az adventitia is átszakad. Tágulásos és szakadásos aneurysmákat leggyakrabban az aortán találunk, azután a carotisokon, a popliteán és a radiálison.

Az aneurysmák lumenjében örvényképződés és ezáltal feltételezett áramlassúbbodás következtében gyakran tömeges thrombuslerakódások (aneurysmafibrin) jönnek létre, amelyek gyakran rétegesen helyezkednek el. Ha ezen tömegek idővel legalább részben szervülnek, akkor félig- meddig spontán gyógyulás állhat be. Teljes gyógyulás azonban csakis a legkisebb verőereken fordul elő. Az aneurysmában lerakodott thrombus (1. fent) néha igen tömeges és így a zsákot nagyrészt elzárja, úgy hogy a vér áramlása a körülbelül normális árammederben önként szabályozóddá. A thrombusok azonban gyakran mint embolusok tovább hurcoltatnak és ezúton súlyos következményekkel járhatnak.

Az aortán találhatók a legnagyobb és legveszedelmesebb aneurysmák. Klinikailag arról ismerhetők fel, hogy a vérhullám késéssel érkezik a radiálishoz, ami a szív-