Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - E) Thymus. Csecsemőmirigy
Dl Csontvelő. El Thymus. Csecsemőmirigy. 19 Vérzéseket elsősorban fertőzéses vagy toxikus okok hoznak létre; többnyire jelentéktelenek. Azon elváltozásoknál, melyek vér szétesésére vezetnek, a csontvelőben hcemoáiderinlerakódáőck keletkeznek. Igen gyakran találunk a csontvelőben hyperplasias állapotokat, amelyek a szervezet általános megbetegedéseivel állanak összefüggésben, és az utóbbiaknak minősége szerint a csontvelőben előforduló sejtfajoknak majd egyike, majd másika szaporodik meg. Vérveszteségek után, valamint oly betegségeknél, amelyek a vörös vérsejtek kiterjedt szétesésével járnak, maláriánál, alig centi ás állapotoknál, elsősorban azonban anaemia perniciosánál (továbbá veleszületett luesnél, veleszületett vízkórságnál (Schridde), a csontvelő egy részének elpusztulásánál pl. daganatok miatt) a csontvelő más helyein az erythroblastoknak (magvas vörös vérsejtek- nek) különösen erős szaporodását találjuk. Azonkívül számos vörös vér- sejtet, mikrocytákat és makrocytákat is; emellett a leukocyták korai alakjainak szaporodása is észlelhető. A csontvelő ilyenkor sötétvörös, néha egészen málnaszínű. Még ha előbb zsíros velő is volt jelen, az a sejtes elemek szaporodása folytán ismét vörös csontvelővé változik át. Az (‘lsorolt elváltozások a vörös vérsejtek regenerativ újraképződésére vezethetők vissza. Leukocijtosisnál (1. fent) és méginkább a leuk centi ás myeloóiónál és li/mphadenosisnál (leukcemia) (1,1. k. 260. lapon) a csontvelőben azon sejtek erős hyperplasiája észlelhető, amelyekből a fehér vérsejtek származnak és pedig myeloóiónál (I. k. 260. 1.) különösen a myelocytáké, lymph- adenosiónál (I. k. 260. 1.) a lymphocytáké. A csontvelő ilyenkor vörös, szürkésvörös vagy szürkéssárga, néha akár genyszerű, «pyoid»; leuksemiás lymph- adenosisnál szürkésfehér, velőszerű, a nyirokcsomók szövetéhez hasonló. Ugyanilyen sejtes hyperplasia észlelhető az úgynevezett aleuksemiás lymph- adenosisnál (I. k. 262. 1.). Hasonlóan, mint a nyirokapparatusban, a csontvelőben is észlelhetők átmenetek a progresszív hyperplasiáktól a valódi daganatokhoz (v. ö. evvel a Vll-ik fejezetben a csontdaganatokat, ahol a velőből kiinduló myelomák is tárgyaltatnak). Az összes vérparaziták, baktériumok, trypanosomák stb. a csontvelőben is előfordulhatnak. Typhusnál és sok más fertőző betegségnél a kórokozó szabályszerűen megtalálható a csontvelőben (különösen a csigolyákban) és itt elváltozásokat hoz létre, amelyek az ezen betegségeknél előforduló vérelváltozások okozói lehetnek; így typhusnál a myeloblastok, trichinamegbetegedésnél, asthmánál stb. az eosinophil- sejte'k vannak megszaporodva. Egyebeket a csontvelőről láss a «Csontrendszer» fejezetében. E) Thymus. Csecscmőmiricjy. A thymus valószínűleg epithelialis csírából származó szerv; a körkörösen rétegzett ú. n. Hassal-féle testek, melyeket a tbymusban találunk, ezen epitbeliáiis csira maradványai. Ezek elzsirosodhatnak, elmeszesedhetnek vagy elszarusodhatnak és a velőállományban fekszenek, amely mellett kéregállományt is megkülönböztetünk. Mindkét réteg sejtjeinek nagy tömege lymphoeytákhoz hasonlít. Egyes szerzők szerint a szóban forgó sejtek tényleg lymphocyták, valószínűleg azonban sajátságosán- máskép a kéregben és máskép a velőállományban — átalakult hámsejtekkel van dolgunk. A kéreg és velő közt többnyire számos eosinophil lenkocyta fekszik. A thymus sok finoman elosztott zsírt tartalmaz és a későbbi korban, többnyire a pubertas előtt, lassanként, legalább is nagy részben, zsírszövet által pótoltatik (thyí2★
