Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - B) Lép
10 I. fejezel. A vér és a vérképző szervek betegségei. tozása és a pulpa erős rostos megkeményedése található ; a lép ilyenkor szürkésbarna és a metszéslapján felötlő szürke vastag- csíkok a rostos kötő- szöveti kötegeltnek felelnek meg. Anaemia splenicának nevezzük azt a kórképet, amelyet főként ansemia, a vér lymphocytáinak megszaporodása és lépdaganat jellemez. A vérkeringést zavarok közül, eltekintve a már tárgyalt kongesztiv lépdaganattól, különösen a pangásos lépdaganat és a lép infarktusa említendő. A pangásos lép szintén lépnagyobbodással jár, de színe sötét kékes-vörös (cyanosisos). Ez a legtöbb esetben szívgyengeség, vagy billentyűbántalom okozta általános vénás pangás vagy a verőceér rendszerében fennálló pangás által van feltételezve, ritkábban a lép gyüjtőerének összenyomása vagy elzáródása által. A pangás hosszabb fennállása után induratio cyanotica keletkezik (I. k. 10. 1.), amely a pulpa sorvadásában, szívósságában és simaságában mutatkozik, valamint a gerendák és a tok megvastagodásában. A szerv térfogata emellett valamennyire megkisebbedhet (atrophia cyanotica). A lép emboliás vagy thrombosisos infarktusai részben fehérek, részben vörösek. Az utóbbiak azáltal keletkeznek, hogy a léptok verőereiből vér ömlik ki (részletesebben 1. I. k. 39. lapon). Az anaemiás infarktus sárgás, tömött, és vérbő vagy vérzéses udvartól van körülvéve ; alakja többnyire megközelítőleg ékalakú, az ék alapja a felület felé néz, de a felszínt többnyire nem érinti egészen, mert ez a rész a tok verőereiből táplálékot kap. A vérzéses infarktusok (hasonló alak és állomány mellett) sötétvörös, később mindinkább halványodó színűek. Az infarktusok gyógyulásuk után, amely szervülés útján történik, a lép felszínén kisebb-nagyobb terjedelmű behúzódott — és ha az infarktus haemorrhagiás volt — pigmentált hegeket hagynak hátra, amelyek felett a tok megvastagodott. Ha az embolusban fertőző csirák vannak, úgy tályogok keletkeznek, melyek a tokot át is törhetik. Éppen nem ritkán lehet találni a lép gyüjtőerein varixokat és ezekben vénaköveket (phlebolitokat). A lép egyszerű atropliiája előfordul mint általános elsoványodás részjelensége, továbbá öregkori sorvadásnál stb. Ilyenkor a lép egészben megkisebbedett, tokja fonnyadt és ráncos, külső felszínén nagyon gyakran lapos vagy csomós megvastagodások láthatók ; a gerendák igen erősen feltűnnek, a pulpa halvány, síma, a metszéslapon besüpped, a follikulusok már alig felismerhetők. A tulajdonképeni elfajulások közül az amyloid elfajulás gyakran 4:24. ábra. Szágólép reti- kulumának amyloid elfajulása a vérér, b amyloidosan megvastagodott rögös retikulum. 4:23. ábra. Két friss anaemiás lépinfarktus. Ezek világosabb, megközelítőleg kúpalakú, kissé szabálytalan gócokat alkotnak, melyek az alulról belépő artéria két ága kiterjedési területének felelnek meg ; az embolus a metszeten nem látható.
