Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ.

Arányi «Kórbonctani kátéjáénak megjelenése óta egészen a jelen század elejéig nem került ki sajtó alól magyarnyelvű eredeti vagy fordított kórbonctani tankönyv. Ennélfogva orvostanhallgatóink több évtizeden át vagy idegen nyelvű tankönyvek vagy jegyzetek használatára voltak utalva, a mely utóbbiak alaposság és megbízhatóság szempontjából természetesen nem mindig állják ki a tűz- próbát.

Sokat segített e hiányon a Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat, a mikor Kaufmann Ede, jelenleg göttingai egyetemi tanár, «Részletes kórbonctanijának magyar fordítását kiadta.

Ezen minden oldalról remekműnek elismert tankönyv azok számára, akik behatóan foglalkoznak a kórbonctannal, valóban mintaszerű, — az orvostanhallgatók igényeinek azonban kevésbbé felel meg, egyrészt nagy terjedelménél, másrészt azon oknál fogva sem, mert az általános kórbonctant nem tárgyalja külön.

Azonkívül pedig a magyar kiadás megjelenése óta 11 esztendő telt el s így hazai orvosi irodalmunk azóta nélkülözött olyan tankönyvet, mely a patliologia újabb haladását is felölelte volna.

Ez a körülmény indította a Franklin-Társulatot arra, bogy a német kórbonctani irodalom legtöbb kiadást elért tankönyvét magyarra fordíttassa.

A fordítás átnézésére és az eredetivel való összehasonlítására annál szívesebben vállalkoztam, mert a Schmauó-féle tankönyv első megjelenésétől kezdve a legnépszerűbb és legelterjedtebb német tankönyv volt a mi medikusaink körében is.

Az igaz, hogy Schmauó tankönyvének terjedelme az első kiadástól a tizedikig körülbelül megkétszereződött. S különösen bővült az a Herxheimer átdolgozásában. Ezáltal azonban sok régi fejezet nyert alaposságban és a patliologia újabb vívmányai is megfelelően beható ismertetésben részesültek.

A Schmauó—Herxheimer-féle tankönyv terjedelménél és tárgyának alapos feldolgozásánál fogva ma már nemcsak az orvostan