Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
316 VII. fejezet. Paraziták. sejtek feloldásában, ennélfogva nem keletkezik haemolysis s a vörös vérsejtek a szérumban a fenékre sülyednek. Ha nincs az illetőnek syphilise, akkor a vizsgált egyén savója nem immunszérum syphilisre nézve, tehát nincsen beállítva a syphilises szervek ama kivonatára; a komplement ennek következtében szabadon marad és az amboceptorral és a vörös vérsejtekkel kapcsolódik össze, ezeket feloldja, azaz haemolysis keletkezik. Az utóbbi tehát syphilis ellen, hiánya syphilis mellett szól. Ez a akom- plementeltérítéái módózer» nem specifikus ugyan, de mint a syphilis tünete a legnagyobb gyakorlati jelentőséggel bir. Még megemlítendő az úgynevezett ópecifikuá tulérzékenyóég tünete, amelynek diagnosztikai jelentősége van. Bizonyos fertőző betegségekben megbetegedettek t. i. ugyanazon fertőző anyagnak újabb bekebelezése esetén különösen erős és gyors reakciót mutatnak. Tuberkulin olyan adagban, amely egészségesekre nézve közömbös, gümőkórosoknál többé- kevésbé erős helyi és általános visszahatást okoz. E tuberkulinreákció embernél és különösen az állatgyógyászatban (a tehenek gyöngykórjánál) — ugyanott a malleinreákció is — igen nagy diagnosztikai jelentőségre vergődött. Újabban a tuberkulint a kötőhártya zsákjába cseppentik — eplithalmoreakció — vagy a bőrbe dörzsölik be — kutan- reakció — ami által megbízható helyi reakciók keletkeznek anélkül, hogy az általános állapot zavart szenvedne. Anapliylaxiának nevezik a reakcióképesség fokozódását ismételt befecskendezések után. Ide tartozik a diphtheriaszérummal való ismételt kezelés után keletkező (lózérumbetegóég'». Allergia alatt általánosságban az előkezelés folytán megváltozott reakció- képességet értik. Bár a mostan kifejtett tények bizonyos bepillantást engednek az immunitás tanába, mégis távol vagyunk attól, hogy tökéleteóen megmagya- rárhassuk az immunitás lényegét; azt is ki kell emelnünk, hogy a fentebbiekben csakis a fontosabb idevonatkozó ismert tényeket adhattuk elő röviden, hogy azonban a viszonyok az egyes esetekben sokkal bonyolultabbak; az itt rendelkezésre álló szűk keretben nem fejthettük ki az egyes idetartozó pontokot oly behatóan, hogy azokat teljesen meg lehessen érteni ; ezért az ezen folyamatok megérthetése szempontjából annyira fontos Ehrlich-íé\e oldalláncelméletet is épen csak érintenünk lehetett. e) A bakteriumfajok felismerésének módjai. Diagnosztikai szempontból fontos az egyes bakteriumfajoknak feó- téáekkel szemben való viselkedése. Általában a baktériumok könnyen és erősen festődnek bázisos anilin-festékekkel, amilyen a lukszin, methylenkék, methylibolya (épúgy, mint a test sejtjeinek magvai is, ami bizonyára azon alapszik, hogy a baktériumokban a mag és protoplazma anyaga diffúzán el van keveredve) és a festéket elszíntelenítő behatásokkal szemben erősebben megtartják, mint a szövetek. ígér fontos diagnosztikai jelentősége van a Gram-i'éle festésnek: Festés anilinvizeó gentianaibolydval, azután Lugol-oldat, majd elszíntelenítés alkohollal (vagy Weigert szerint anilinolaj-xylollal [1:3]), végül xylol; bizonyos baktériumok evvel a módszerrel feltüntethetek, tehát a festéket erősen megtartják, mások pedig az előírt utókezelés közben elszíntelenednek. Némely baktériumnak az a sajátossága, hogy általában nehezebben, azaz csakis a festék hosszabb behatása, bizonyos pácok alkalmazása vagy magasabb hőmérsékre való felmelegítés után festődnek, de azután a festéket erősebben is tartják, mint más baktériumok és azt még erős ásványi savakkal való kezelésre is csak bizonyos idő múlva adják le. Ez a «savállás:» fontos diagnosztikai jel bizonyos fajokra nézve és valószínűleg a baktériumok körül levő zsírburok által van feltételezve, amely a festékoldat behatolását gátolja.
