Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 315 akció, legalább quantitative mérlegelve, bizonyos fokig specifikus, ameny- nyiben még az agglutináló szérum erősebb (I. akár 1:10ü0) hígítása mellett is bekövetkezik, míg higitatlan szérum a typhusbacillusokkal rokon baktériumokat, mint a bacterium colit, szintén agglutinálja ugyan, de a hígított savó nem. Továbbá idetartoznak a praecipitinek. Ilyeneknek azon antitesteket nevezik, amelyek oldott anyagok (szűrt bakteriumtenyészetek, fehérjeoldatok stb.) bekebelezése után mutatkoznak a vérben és ezt azon képességgel ruházzák fel, hogy az oldott állapotban bevittekkel azonos anyagokat oldataikból kicsapja. A praecipitinek az utóbbi időben azáltal tettek szert különös gyakorlati jelentőségre, mert sikerült különböző vérfajokat (pl. ember- és állatvért) még régi, hoóázaó idő óta beszáradt vérfoltok kivonataiban iá egymástól megkülönböztetni; pl. házinyúl vérsavója, amelyben emberi vérszérum befecskendezése után az utóbbi ellen praecipitinek termeltetnek, vérfoltok oldataiban csak akkor fog specifikus csapadékot adni, ha embervérről van szó ; ezáltal bebizonyítható, hogy valamely vérfolt az adott esetben valóban emberi vérből áll-e vagy sem. Az immuntestek ellenében is képződhetnek antitestek, antikomplementek, antiamboceptorok. Az immunitás terén végzett kutatások olyan más vizsgálati eredményeknek is alapul szolgáltak, amelyek túllépik a bakterologia keretét és szélesebb területekre is kilátást nyitnak amelyekről a mondottakkal kapcsolatban itt szintén megemlékezünk. Lényegében arról van szó, hogy ((ellenanyagok» nem csak fertőzést okozók (illetve azok termékei ellen), hanem más testek ellen is termelődhetnek. így sikerült állatokat vegyi mérgek, pl. ricin (egereket) és abrin ellen immunizálni. Továbbá kígyómérgek ellen is. Ilyen szérumokkal más állatokat is meg lehet óvni az illető mérges anyagok ellenében. Azonkívül megállapították, hogy antitestek képződhetnek állati sejtek ellen is, így pl. más állatfaj, sőt ugyanazon állatfaj más egyéneinek («isolysinek») vörös vérsejtjei ellen. Ha tehát A állatfajt B állatfaj vérével kezeljük, úgy az A állat vérsavójában nhaemolyáineky) keletkeznek, azaz ellenanyagok, amelyek a B állatfaj vérsejtjeit feloldják. Ha tehát az immunizált A állat szérumával a B vörös vérsejtjeit összehozzuk, akkor ezek elpusztulnak. Természetesen a szérum e haemolysises tulajdonsággal (miként sok állatfaj széruma más állatfaj vérével szemben) már eredetileg is rendelkezhetett. Hasonló eredményt sikerült elérni más sejtekkel is, hámsejtekkel, spermatozoákkal. Ezeket az antitesteket ncytotoxinoky)-nak nevezik. Mindezen anyagoknak a specifikus immuntesteken kívül komplementre is szükségük van, hogy hatásukat kifejthessék, tehét egészen úgy viselkednek, mint a bakteriolysinek. A bakteriolysis és haemolysis egyesítése fontos diagnosztikai módszer kidolgozásához vezetett (először Bordet-Gengou által), amely methodus- nak különösen a syphilisnél mint úgynevezett Waááermann-Bruck-féle reakciónak van diagnosztikai fontossága. Egész röviden vázoljuk. Szükséges ehhez : 1. a beteg savója, amely tehát immunserum, ha az illető syphilisben szenved ; 2. mivel a spirochaeta pallidát tisztán nem lehet tenyészteni (most már ismerjük tenyésztési módját, mely azonban nehézkes, R.), spirochaetatartalmú szervek kivonatára, pl. veleszületett syphilisben szenvedett gyermek májából készült kivonatra van szükség ; 3. komplement, amely minden vérszérumban jelen van (1. fent) ; 4. vörös vérsejtek, pl. iirű vérsejtjei; 5. ezen vörös vérsejtekre beállított amboceptor (1. fent). Ha már most a vizsgált egyén savója immunszérum, azaz ha az illető syphilisben szenved, akkor a benne levő immunanyag az «antigént» tartalmazó kivonattal együtt a komplementhez kapcsolódik. Ez tehát megköttetik és így nem működhetik közre (az amboceptorokkal) a vörös vér
