Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 3 L3 teriolysis létrejöhessen. A komplement nem támadja meg közvetlenül a baktériumokat, hanem csakis az amboceptor közvetítésével kapcsolódik hozzájuk; az amboceptor ugyanis egyrészt a baktériumot, másrészt a komplementet köti meg és íüry a kettőt összekapcsolja. A bakteriolysinekkel nem tévesztendők össze az ugyanolyan körülmények közt keletkező agglutininek; ezek oly anyagok, amelyek nem fejtenek ki baktericid hatást, de megvan az a képességük, hogy a baktériumok mozgását megszüntetik (1. alább). Továbbá a praecipitinek (1. alább). A bakleriumellenes immuntestekhez tartoznak azonkívül az opsoninok (Wright) és a bakteriotropinok (Neufeld). Ezek immunizált egyének szérumában jelenlevő, specifikus anyagok, amelyek a phagocytosis elősegítése által a bakteriumellenes hatást támogatják. Az anti- agreóáinek is ide tartoznak, amelyek a baktériumok leukocytaellenes agressinjeinek (1. 304. 1. is) működését ellensúlyozzák. Az oly egyéneket, akik bizonyos fertőző betegségen még nem mentek keresztül, akiknek tehát ilyen antitoxinjaik és bakteriolysinjeik nincsenek, az illető betegség ellen meóteróégeóen lehet immunizálni azáltal, hogy ilyen anyagokat juttatunk szervezetükbe. A mesterséges immunizálás egy példáját már fent említettük, amikor régebben a himlőt megszerezni igyekeztek, hogy azután immunisok legyenek. Ez azonban, természetesen, veszedelmes módja az immunitás megszerzésének. Persze sokkal kedvezőbbek a viszonyok, ha a betegséget enyhe veszélytelen mértékben lehet megszerezni és mégis sikerül kiváltani azon antitestek (ellenanyagok) képződését, amelyek ugyanazon betegséggel való későbbi súlyos fertőzés ellen mentesítenek. Ez tényleg sikerül is és először épen a himlőnél sikerült az ismeretes Jenner-féle védőoltás alakjában. Minden azon múlik, hogy a védőoltáshoz használt immunanyag virulenciája annyira csökkentessék, hogy csakis helyi, nem jelentékeny betegséget okozzon. A virus gyengítése a különböző fajtáknál különböző módon történik. Veszettség elleni immunitást el lehet érni lyssában elpusztult állat kiszáradt gerinczvelőanyagának beoltásával ; a még ismeretlen virus különösen a gerincvelőben van nagy mennyiségben ; a gyengített fertőző anyaggal való oltás legtöbbször akkor is sikerrel jár, ba a méregnek a veszett kutya harapása által történt beoltása után eszközöltetik, mivel a virusnak igen hosszú (akár három hónapig tartó) lappangási ideje van és az immunizáló anyag előbb terjed szét a szervezetben. Ez a Pasteur-féle veszettség elleni védőoltás. A virus gyengítése elérhető továbbá felmelegítés által (sercegő üszőknél), a virusnak a növésére legalkalmasabb hőfokot valamivel meghaladó hőmérsékleten való tenyésztése, valamint azáltal is, hogy a vírust másik, fajánál fogva kevéssé megfelelő állati testbe oltjuk és abból tovább tenyésztjük; az utóbbi tényen alapszik a sertés-orbánc elleni védőoltás (a virusnak házinyúlon való átvezetése, nyúlpassage) és valószínűleg a már említett Jenner-féle himlőellenes védőoltás is. Mórt feltéve (ami még semmiesetre sincsen bebizonyítva), hogy a tehénhimlő fertőző anyaga az emberi himlőével azonos, akkor az embernek tehénnyirokkal való oltás útján elért immunitása arra vezetendő vissza, hogy a méreg erőssége az állati testben csökkent és most az embernél is enyhén, helyileg hat. A virulencia csökkenthető még a napsugaraknak a bakterium-tenyészetekre való behatása, továbbá bizonyos vegyi szerek által (pl. trichlorecetsav által tetanusnál). Azon fertőző betegségeknél, amelyeknek baktériumai az immunizáló anyagot testükben tartalmazzák, megölt bakteriumtenyészetekkel való oltások révén értek el védőhatást, így typhusnál, pestisnél és koleránál. Itt is kevés baktérium bekebelezése után visszahatás keletkezik, azaz olyan anyagok képződnek, amelyek élő baktériumokkal való későbbi fertőzés ellen mentességet nyújtanak. Bakteriumkivonatokkal, a bakteniimokbólmecha-
