Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
312 VII. fejezel. Paraziták. nevezett antitoxinok keletkeznek, amelyek a baktériumaiéi gehet közöm- böáíteni és ezáltal hatástalannokká tenni képesek, körülbelül oly módon, amint savak és lúgok közömbösítik egymást. Erről meggyőződhetünk, ha alkalmas kísérleti állatba annyi bakteriumtoxint juttatunk, amennyi elégséges lenne annak megölésére. Ugyanis, ha egyidejűleg antitoxint fecskendünk be, akkor a bakteriumméreg bizonyos mennyiségét az antitoxin bizonyos mennyisége megköti és ezáltal hatástalanná teszi, úgy. hogy az állat nem pusztul el; például szolgálnak erre a tetanus és a diphtheria. Ilyen anyagokat a megtámadott szervezet — első sorban a csontvelő és a lép — sejtjei termelnek; ezt a folyamatot a belső elválasztás egy fajának lehet tekinteni. Éppen ezen a téren fejlődött ki az Ehrlich-féle oldal- lánc-elmélet (az ((oldallánc» elnevezés a benzolgyűrű kémiájából van átvéve), amely az egész immunitás tanában óriási haladást eredményezett. Itt csakis az alapelveit vázolhatjuk. Valamely loxinnak két különböző csoportja van : egy haptophor, amellyel — hogy úgy mondjuk megkapaszkodik és a toxophor csoport, amellyel specifikus mérgező hatását fejti ki. Az utóbbinak előfeltétele azonban a sejtekhez való kapcsolódás. A sejteken a toxin oldalláncokra — receptorokra — talál, amelyekbe a haptophor csoport épen beleillik, tehát beléjük kapaszkodhat. így aztán a sejtet ártalom éri. A toxinnal megterhelt oldalláncok a sejtekre nézve fiziológiailag használhatatlanokká válnak, lelökődnek és a sejt újabb oldalláncok termelésével igyekszik a veszteséget pótolni. Itt azonban a Wei- gert-ié\e tan értelmében liyperregeneratio történik. A sejtekről levált felesleges oldalláncok=receptorok a vérnedvben levő toxinokat magukhoz ragadják, mielőtt azok a sejtekhez jutnának, azaz mint antitoxinok szerepelnek Ily módon értelmezik ezeket és képződésüket az illető betegség kiállása után. Hogy a sejtek egyáltalán oldalláncokkal, receptorokkal rendelkeznek, az onnan van, mert ezekre rendes viszonyok közt a táplálékfelvétel céljából van szükségük. Az antitoxinokat kémiailag még alig ismerjük ; vagy fehérjékből állanak, vagy legalább is szorosan ezekhez tapadnak. A vérből előállíthatók, vagy közvetlenül a beteg állat vérsavójával lehet az oltást végezni. Az antitoxinok specifikusak, azaz csak azon toxinok ellen hatnak, amelyeknek keletkezésüket köszönhetik, pl. tetanusantitoxin csakis tetanustoxin ellen hatékony, más'ellen nem. Más fertőző betegségeknél a megtámadott szervezetek vérében oly anyagok keletkeznek, amelyek a behatoló fertőzést okozóra közvetlenül baktericid (1. fent) hatast fejtenek ki és amelyeket bakteriumellenes immunanyagoknak neveznek. Legfontosabb képviselőik a bakteriolysi- nek. Ilyen fertőző betegségek példáiként a typhus és a kolera sorolhatók fel. Ha kolerabacillusokkal ismételten (nem halálos adagban) oltott tengeri malac hasürébe virulens kolerabacillusokat fecskendezünk be, az utóbbiak gyorsan tönkre mennek a hasüreg folyadékában ; elhalnak és végül teljesen feloldódnak (Pfeiffer-íéle tünet). Azok az anyagok, amelyek ezt okozzák, a kísérleti állat testében a kolerabacillusok nem halálos adagjával való előkezelés közben keletkeztek és épen ezek a bakteriolysinek ; képződési helyüknek a nyirokcsomókat, a lépet és a csontvelőt tartják. A bakteriolysinek. amint látjuk, nem a toxinok, azaz a fertőzést okozók által termelt méreganyagok, hanem maguk a baktériumok ellen hatékonyak ; keletkezésük folytán a szervezetben nem ((méregellenes immunitás» fejlődik, mint az antitoxinoknál, hanem «bakteriumellenes immunitás». A bakteriolysinek is megmagyarázhatók az Ehijich-féie elmélet alapján, de a viszonyok itt bonyolódottabbak. Két anyag működik itt együtt, a bacillust oldó, a normalis serumban is jelenlevő thermolabilis anyag — az úgynevezett komplement (fent már alexin néven [Buchner] említettük) — és egy thermostabilis test, amely az immunszerumra jellemző, az úgynevezett amboceptor. Mindkettőnek közre kell működnie, hogy bak-
