Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 311 nyos védelmet nyújtanának. A felvett fertőzést okozók megemésztése mindenesetre enzvmaszerű anyag által történik, amelyet az illető sejtek termelnek. Metschniko/f megkülönbözteti a mikrophagokat — ilyenek a polynukleáris leu- kocyták — és a makrophagokat, amelyekhez egymagvú leukocyták, lymphoeyták, endothelek, óriássejtek stb. tartoznak. Rendszerint az előbbiek fejtik ki a főműködést; némely fertőzésnél azonban, mint a tuberkulózisnál, az utóbbiak. Az alexinokat Metschnikoff a phagocyták szétesési termékeinek tekinti. De arról, hogy mennyire lehet a phagocytosis elméletet érvényesnek tekinteni, nincs végleges megállapodás ; mellette és ellene is hoztak lel tényeket és többféle körülmény szól amellett, hogy a «falósejtek» phagocytás hatása csak egyike azon harci eszközöknek, amelyekkel a szervezet a betolakodó fertőzést okozókkal szemben rendelkezik. Bizonyosnak látszik, hogy a kérdéses sejtek phagocytás tevékenysége a különböző fertőzésekkel szemben nagyon különböző szerepet játszik és egyiknél igen kiterjedten, másiknál kis mértékben jut érvényre. A test egy másik védekezésmódjának a baktériumok ellenében tekinthetjük továbbá a mikrobáknak fentebb említett kiválasztását a bőrön, a beleken, a veséken át; így pl. gennyedés okozókkal való fertőzés után már néhány perccel észlelték azoknak átlépését a vizeletbe. Ezek a védekezési berendezések átvezetnek az iramunitáóhoz, a szervezet érzéketlenségéhez bizonyos specifikus fertőzések iránt. De ez nem mindig abszolút, hanem csak relátiv, vagyis csupán kisebb bakte- riummennyiségekkel szemben elegendő, amelyeknek virulenciája nem nagyíokú. Itt első helyen áll a veleszületett immunitás fertőzésekkel szemben, amely egész fajoknak vagy csak alfajoknak sajátja. Ennél mindenesetre kérdéses, hogy a szervezetnek már eredetileg rendelkezésére állnak-e védekezési berendezések oly mértékben, hogy ellenségeivel sikeresen megküzdhet ; talán részben inkább azon alapszik ez a veleszületett immunitás, hogy az ilyen szervezet sejtjeinek nincs meg a képességük, hogy a baktériumokat stb. úgy megkössék, hogy ezek a sejteket megtámadhassák ; részben más körülmények, mint hyperleukocytosis stb. játszanak közre. Ennek következtében az ily egyén nem is betegszik meg. Ezen veleszületett faji immunitáson kívül azonban még szerzett immunitást is ismerünk. Ennek birtokában a test olyan tényezőkkel rendelkezik, amelyekkel a baktériumokat teljesen elpusztítani képes, úgy, hogy a szervezet nem betegszik meg. Ilyen immunitás keletkezik valamely betegség átszenvedése után ezen betegséggel szemben az élet hátralevő részére vagy rövidebb időre. így a typhusra, a himlőre, a vörhenyre, a kanyaróra stb. nézve régi tapasztalati tény, hogy ezen betegségek ugyanazt az egyént többnyire csak egyszer életében támadják meg, noha a fertőzésnek ismételten ki vannak téve. A középkorban az anyák, ha himlőjárvány pusztított, gyakran készakarva kitették gyermekeiket a fertőzésnek, mivel tudták, hogy későbbi fertőzésekkel szemben immunisak lesznek. Az itt végbemenő folyamatokba, minekutána különféle elméletek csütörtököt mondottak, újabb vizsgálatok, főleg az Erlichéi, bepillantást engedtek. Mivel a szóbanforgó folyamatok igen bonyolultak, itt csak a leglenyegesebb dolgokat fogjuk röviden megbeszélni. A szervezetben ugyanis a megtörtént fertőzés nyomán vegyi anyagok keletkeznek, amelyek bizonyos ellenhatást fejtenek ki a behatoló fertőzést okozókkal szemben és amelyeket «immunanyagok», «antitestek» avagy vedőtestek neve alatt foglalnak össze. Az ezeket kiváltó anyagokat antigéneknek nevezték. Az antitesteknek két csoportját kell egymstól élesen elválasztanunk. Oly megbetegedéseknél, amelyek lényegileg a szervezetnek bakterium- toxinokkal való mérgezésén alapszanak, a megbetegedett szervezetben — visszahatási jelenségekként a fertőzéssel szemben — védőanyagok, úgy
