Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
304 VII. fejezet. Paraziták. része vízben oldható méreg, amelyet az élő bakteriumsejtek termelnek és a környezetnek átadnak. Ez történik úgy a beteg szervezetben, mint mesterséges tenyészeteinkben is. Ha olyan tenyészeteket, amelyekben már az említett anyagukból jelentékeny mennyiség képződött, baktériumok számára átjárhatatlan íilteren megszűrünk, akkor a baktériummentes szűrlettel nagyrészt ugyanazokat a jelenségeket lehet előidézni, mint magával a kórokozóval. Ezen mérges anyagok kémiai szerkezete nem ismeretes közelebbről, valószínűleg nem fehérjék. Külső ártalmak iránti érzékenységük különösen nagy. (Az antitoxinok képződéséről alább lesz szó.) Más íertőző betegségeknél a betegséget okozó hatás, az ártalom, úgynevezett «endotoxinok» vagy sejtmérgek, azaz olyan mérges anyagok behatásán alapul, amelyek a bakteriumsejthez vannak kötve és csakis ennek elroncsolása vagy elhalása után szabadulnak ki. Ezek tehát olyan anyagok, amelyek magában a baktérium belsejében vannak és a baktérium testének lényeges alkatrészét alkotják; kálilúggal való főzés által kivonhatok a baktériumokból. Ide tartoznak a bakteriumpn)teitiek is, amelyeket nagyobb ellenállóképességük magas hőmérséklettel szemben jellemez. A proteinek hatására vezetendők vissza a bakteriuminvázió helyén keletkező lokális elváltozások is. Bail szerint a pathogen baktériumok olyan anyagokat termelnek, amelyek először a támadásnak kitett sejtek ellenállását törik meg, hogy ezután a baktériumok kifejthessék hatásukat; ezek az úgynevezett «aggressinek». Továbbá sikerült, tisztán mechanikai eszközökkel, bakteriumtenyészeteknek szétdörzsölése és mechanikai hydraulikus nyomása által a baktériumokból vegyileg lehetőleg meg nem változott állapotban levő plazmás sejtnedveket előállítani, amelyek részben ugyanolyan hatást képesek kifejteni, mint az élő baktériumok. Ez először élesztőkkel, tehát sarjadzó gombákkal sikerült, amelyekből a fentebbi módon présnedvet («zymase») lehet nyerni, amely épúgy, mint az élő élesztősejtek, erjedést képes előidézni ; az utóbbi tulajdonság tehát nincsen a teljes élő élesztősejtekhez kötve. Az analog módon nyert bakteriumkivonatokat «bakteriumplasmi- íioknak» nevezik. Némely bakteriumfajok élő tenyészeteiben is képződnek enzymaszerü anyagok, amelyeknek megvan az a képességük, hogy végtére magukat a baktériumokat is feloldják (Emmerich és Löw, 1. alább). Végül némely baktériumnak meg van az a tulajdonsága, hogy úgynevezett hsemolysint termel, azaz olyan anyagot, amely a vérben hasmolvsist képes előidézni ; ez a haemoglobinnak a vörös vérsejtekből való kilépését jelenti, aminek megtörténte után az utóbbiak elpusztulnak. Ilyen hsemolysint termelnek a tetanus, a cholera okozói, a bac. pyocyaneus, staphylo- és streptokokkuszok. Számos parazita- és saprophytafaj a szükséges növekedési feltételek elvonásával szemben jelentékeny ellenállást tanúsít. így különböző baktériumok (ezek közt pl. a tuberkulózis bacillusa) beszáradt állapotban hónapokon keresztül virulensek maradnak. Még nagyobb ellenállási képességük van a spóráknak; a lépfenebacillus spórái pl. éveken át tartó szárazon fekvés, vagy 5% karbolsavnak 37 napra terjedő behatása mellett, rövidebb felfőzés, gyomornedv stb. behatása esetén sem pusztulnak el biztosan. Itt első sorban az a hatás érdekel bennünket, amelyet a baktériumok (tágabb értelemben vett) tápláló talajukra gyakorolnak. Ismerünk egyrészt oly baktérium- hatást, mely nagyon üdvös és reánk nézve szükséges folyamatokban nyilvánul, míg más hasadógombák a magasabb szervezetek leggonoszabb ellenségeihez tartoznak és azok életét közvetlenül veszélyeztetik. Különböző táptalajokon (holt táptalajokon, vagy ha parazitafajokról van szó, élő szöveteken) való növekedésük közben egyrészt a tápanyagokat bontják szét és a saját testök felépítéséhez szükséges anyagokat asszimilálják, másrészt bizonyos anyagokat választanak ki. Az utóbbiak közt találhatók részben vegyileg igen egyszerű testek, mint szén, hydrogen, kénhydrogen, ammóniák, merkaptan, részben igen bonyolult vegyületek. A baktérium életének egyik fontos jelensége az úgynevezett fermentumok vagy enzymák termelése. Ezek olyan testek, amelyeknek igen csekély mennyisége bonyolult szerkezetű anyagok nagy tömegét képes egyszerű vegyületekre szétbontani, anélkül hogy maguk a fermentumok elhasználtatnának. Ilyen fermentum ok a baktériumoktól különváltál! is hatnak; ha pl. szűrés által ezektől elválasztatnak, úgy a csiramentes szűrlet ugyanazon tulajdonságokat mutatja. A fermentumokat szárazon poralakban is elő lehet állítani. Régebben magukat a baktériumokat is, valamint más élő szervezeteket is, organizált vagy formált fermentumoknak tekintették. A fermentumok különböző fajtájúak. Itt megemlitendők: diastatikus fermentumok, azaz olyanok, amelyek keményítőt cukorrá változtatnak; invertáló fermentumok, amelyek nádcukrot szőlőcukorrá alakítanak át; oltó fermentum, amely a tejet
