Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 305 semleges kémhatás mellett savhatástól függetlenül megolvasztja; proteolytikug, fehérjeoldó fermentumok, amelyek enyvet is folyósítanak; ezekhez tartoznak a baktériumok fermentumai is, amelyek a táptalajaink közt használatos gelatin.it ello- lyósítják. Sok baktérium és főként az élesztők bizonyos fermentumuk áltál mint erjesz- tők hatnak. Eredetileg erjedés alatt szerves anyagnak szétbomlását értették gázfejlődés közben, de ma ide számítanak sok olyan folyamatot is, amelynél gázfejlődés hiányzik. Ilyenkor magasabb szénvegyületek (szénhidrátok) szénsav (ill. CO2) termelődése közben egyszerűbb vegyületekre bomlanak. Az erjedések példái: Az alkoholos erjedés a szőlőcukornak alkoholra és szénsavra való bomlásával, a cukor tejsavas erjedése tejsav képződése mellett; a keményítőnek és cukornak vajsavas erjedése vajsav keletkezése mellett; a manniterjedés, fonalat eresztő, nyákos anyag képződése a borban a szőlőcukorból; az ecetsavas erjedés, az aethylalkohol átváltozása ecetsavvá oxydatio folytán, az ammoniákos vizeleterjedés a húgyanyagnak szénsavvá és ammóniákra való bomlása s i. t. Rothadás alatt, amelynek fogalma vegyileg nem határozható meg pontosan, általában olyan erjedéseket értenek, amelyeknél bonyolult nitrogénvegyületek (különösen fehérjék) bomlanak szét és bűzös gázok keletkeznek (fehérjeerjedés). A rothadás majdnem kizárólag oxygén kizárása mellett történik és úgynevezett anaerob (1. fent) baktériumok által hozatik létre; lényegében redukciós folyamat. A rothadásnál alkaloidák, úgynevezett ptomainok képződnek, amelyek közül némelyiknek nagyfokú mérgező hatása van. A rothadástól megkülönböztetik a korhadást, mint oxidációs folyamatot, amely a levegőben levő oxigén közreműködésével történik. A korhadásnál a magasabb rendű növények és állatok által termelt bonyolúlt szerkezetű anyagok igen egyszerű vegyületekre bomlanak szét és így olyan összetéte- lűekké válnak, hogy magasabbrendű növények által asszimilálhatok és ezek alkatrészeinek felépítésére alkalmasak lesznek. A korbadásnál különösen fontos szerepe van a nitrifikációnak, azaz a szerves nitrogén és ammóniák oxidációjának salétromos savvá. Ez a talajban elterjedt bizonyos baktériumoknak, az úgynevezett nitrobakte- riumoknak életműködéséhez van kötve. Némely baktériumnak meg van az a képessége, hogy festőanyagokat termel; az utóbbiakhoz tartozik a micrococcus prodigiosus kenyeren vagy ostyán kiválasztott vörös pigmentje («vérző ostyák»), a kék festék, amelyet a bacillus pyocyanoge- nes a tejben létrehoz, a kék vagy a zöld festék, amelyet a bacillus pyocyaneus a genvben termel s i. t. Más baktériumok, mint pl. a genyedést okozó kokkuszok, a mesterséges táptalajokon termelnek különféle színű pigmenteket. Végül egyes baktériumoknak meg van az a tulajdonságuk, hogy tenyészeteik sötétben világítanak, foszforeszkálnak (világító baktériumok, amilyeneket pl. rothadó halakon találunk), míg ismét mások a táptalaj kifejezett fluorescentiáját okozzák. c) Fertőzés. Infectio. Pathogen baktériumoknak a testben való letelepedését fertőzőének nevezik, a baktériumok behatolása és a szervezetben való elszaporodása folytán keletkező betegségi állapotokat pedig fertőző beteg éégeknek. A fertőző anyagnak, mint contagium vivumnak természetéből folyik egy egész sorozata a fertőző betegségeket jellemző tulajdonságoknak. Némelyeknek a fertőzés megtörténtétől a betegség kitöréséig bizonyos fejlődési időre (lappangdói idő, inkubációé idő) van szüksége, amely a baktériumok tömege és viruleneiája szerint változik és némely betegségnél, mint syphi- lisnél, igen hosszú lehet. A lokális fertőzés helyéről (ahol a baktériumok első sorban chemotaktikusan és gyulladást okozóan hatnak) kiinduló általános hatás lázban, hyperleukocytosisban, ideges zavarokban és különböző szervek részéről jelentkező egyéb elváltozásokban nyilvánul, amelyek jelzik, hogy többé-kevésbé az egész szervezet meg van támadva. Számos baktérium csakis bizonyos szerveket támad meg, pl. a tetanusbacillus csakis a központi idegrendszert. Végül sok fertőző betegség bizonyos szabályszerűen lefolyó typust mutat (typhus, recurrens stb.). Mostani ismereteink szerint a fertőző betegségek túlnyomó számának baktériumok az okozói. Nemcsak hogy állandóan bizonyos mikroorganismusok találhatók, hanem az utóbbiak mesterségesen is tenyészthetők és tiszta tenyészetükkel Schmaus: Kórboncttm. 20