Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)
Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete
14 géniusza megtermékenyítette szabadságát, a nagy alkotások sodra és ösztöne elnémította a kicsinyes érdek- harczot; nagy idők, óh de nagy idők voltak ezek minden téren s úgy a hazai gyógyszerészet terén is, mert csak a szerencsétlen kimenetelen múllott, hogy a nagyszabású tervek s az azokhoz kötött remények nem mehettek teljesedésbe. A pest-budai gremium mindjárt a felelős magyar kormány megalakulása után folyamodást nyújtott be a kereskedelemügyi miniszterhez, a melyben a magyar gyógyszerészet ügyének többoldalú rendezésén kívül, mint első és főkivánalmát azt terjeszti elő, hogy alakítas- sék át a gremium országos testületté, maga a gyógyszerészek összesége pedig osztassák fel kerületekre - fiók-testületekre. Ennek a kérelemnek bizonyára meg is lett volna a foganata, ha a végzet megadja a győzelmet a szabadságért küzdő fegyvereinknek. Fájdalom a gondviselés máskép határozott felőlünk.* A bekövetkező abszolút uralom szárnyát szegte minden szép és nemes iránti törekvésünknek és igy nagyon természetes, hogy bénítólag hatott a magyar gyógyszerészet fejlődésére is. Azok a törvények, a melyeket az 1848. évi magyar kormány a gyógyszerészet rendszabályozása czéljából hozott, hatályon kívül helyeztettek; az Ausztriában fenálló törvénye* Érdekkel bír az az adat, hogy az 1848—49-ki szabadságharczban az ifjú nemzedék majd két harmada fegyverrel védte hazáját, úgy hogy az 1850-ik évi curzuson alig 15—20 gyógyszerész jelent meg.