Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)

Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete

két alkalmazták reánk is és ezeknek a törvényeknek értelmében részben az iparüzők osztályába sorozták a gyógyszerészt, elvévén a kartól azt a jogot is, hogy ügyeit a kormány elé szakreferens útján terjesztethesse. Ne csodálkozzunk, ha az elnyomatás eme korszakában az egyesülésre való törekvés szép eszméje is kihalt karunkból. Hosszú éveken keresztül tartott ez a kábult lethargikus állapot, a melyből csak akkor riadt fel koronként egy kis időre karunk, midőn azokat a jogokat, melyeken létezése alapult, veszély fenyegette.

A hatvanas évek elején a politikai viszonyok kedvezőbb alakulása ismét fölélesztette a szebb jövő reményének szikráját a magyarság szivében. A szikra lángra gyuladt, viszfénye rásugárzott a társadalom minden osztályára, köztük a magyar gyógyszerészeire is. Az 1862. évi január hó 1-én megjelent a szaksajtó legrégibb életképes orgánuma a „Gyógyszerészi Hetilap“. Abban a programmban, a melyet a szaklap maga elé tűzött, első helyen áll az országos egylet megalakulására való törekvés. Mindjárt az első számban Felletár Emil, a lap akkori munkatársa, felhívásában mint egyedüli utat a kar felvirágoztatására az egyesülést jelöli meg. „Úgyszólván minden osztálynak van a hazában már egyesülete, csak épen a gyógyszerészek azok, a kik elannyira félénkek az egyesülésre irányuló mozgalom kitartó megindításában és nagy részük kozmopolitikus kö