Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)

Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete

13

kesedéstől és ügybuzgalomtól vezérelt szakközlöny —- ha jól tudjuk — 9-ik számával megszűnt. Azok közül a magvas eszmék közül, a melyek Láng lapjának hasábjai útján közkincscsé váltak, első sorban is Vóga A. Antal német származású, de szívvel és lélekkel magyar érzelmű kartársunknak felhívását kell megemlítenünk, a mely felhívásban hazai gyógyszerészeinket mielőbbi és minél testvériesebb egyesülésre szóllítja fel. Fogyatékos magyarsággal van megírva Vóga felhívása, sok helyen inkább csak sejthetjük, hogy mit akar benne mondani, de szavaiban és gondolataiban a közjó iránti lelkesedés félre- magyarázatlanul nyilatkozik meg.

A megalakult felelős magyar ministerium, államéletünk szervezésénél felmerülő bokros teendői mellett sem feledkezet meg közegészségügyünkről és ennek keretén belül, karunk ügyeinek rendezéséről. Az erre a czélra hozott törvényjavaslatok, melyek a szentesítés bekövetkeztéig részben mint rendeletek érvényben voltak, sok oly tételt tartalmaztak, a melyek még napjainkban is, közel ötven évvel később is, csupán az esetleges megvalósulás stádiumában vannak.

Történetünk szűk kerete nem engedi, hogy ezen a helyen hosszasabban időzzünk azoknál a reformeszméknél, melyek az 1848. évi magyar kormány rövid működésére rátették a soha nem fonnyadó babérkoszorút, a nemzet rendelkezett önmaga tölött,