Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
9 szertárak kizárólag a kolostorok falain belül lettek volna találhatók. Francziaországban a XIII. században már szintén instructiok szabályozták a gyógyszerészeket, a kik eleinte a fűszeresekkel tartoztak egy osztályba, később pedig külön céhet alkottak, inasaik remeket tettek (magisterium). Általában azt mondhatjuk, hogy a gyógyszerészet egész az utolsó századokig a céhrendszeren épült, mutatják ezt azok az elnevezések, a melyek a külföldön még ma is használatosak, ilyenek p. o. a tyro, sőt Németországban a gyógyszerészsegédet is csak a legújabb időben travestálták a Gehilf-ből Assistens-é. A gyógyszerész özvegye a gyógyszertárt haláláig felesketett szakértővel kezeltethette, hogy azután az örökösökre szállott-e a jog, az bizonytalan, habár számos oly esetet jegyezett fel a történelem, amelyben az apa örökébe a szintén gyógyszerész fiú lépett. Elfogadott törvény volt úgyszólván egész Európában, hogy a gyógyszerészettel csakis keresztény foglalkozhatott. Zsidó gyógyszerészt egész az újabb időkig egy államban sem találunk, orvost, még pedig jeles orvost, annál többet; igy II. Ulászló király házi orvosáról Zachariásról feljegyezte a krónikás, hogy érdemeinek elismeréséért elengedték neki a csuklyának, mint a zsidóság megkülömböztető öltözetének viseletét. Ha a gyógyszerész a rendszabály ellen vétett, büntetéssel sújtották. Különösen szigorúan íenyitették
