Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

hogy ezekben az orvosi tudományokat elsajátíthassák és úgy fogadalmuknak, mely a betegek orvoslásában is állott, annál inkább megfelelhessenek. Szerzett ismeretekkel visszatértek hazájukba, tudásuknak részesévé tettek másokat is és lassan-lassan önálló iskolákat alapítva, úttörőivé lettek az egyetemi oktatás rendszerének. Salerno olaszországi város volt az első, a hol a spanyol egyetemek mintájára főiskolát: scola medicinalis laicát állítottak, a század elején azt kibővítették és scola Salernitánának, Collegium Hypokratikum-nak nevezték el. Ugyanilyen orvosi iskola alakult a Benedekrendi szerzetesek Monte Casinoi kolostorában is, és úgy látszik ez a három intézet, a kordubai, salernoi és a monte casinoi, játszotta a főszerepet hazai gyógyszerészetünknek az árpádkori királyok alatti történetében.

Szent István koronáját orvos ajándékozta, — az a Gerbert nevű benediktinus, a kit gyógyításaiért messze földön magasztaltak, nem volt senki más, mint a későbbi II. Sylvester pápa és ugyancsak a benczések Pécsváradi zárdájában állították fel Magyar- országon az első hospiciumot.

A zárdát, melyet 1002-ben szentelt fel Astricus kalocsai érsek, István király emelte megkeresztelte- tésének emlékére „ad radicem montis ferrei‘ (Pécs- váradon) ellátva fürdőkkel, beteg szobákkal, a sínylődök gondozására pedig hat fürdő-szolgát és három állandó (szolgát) ápolót rendelt. Benczés kolos