Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
34 gyógyszertárak felügyelete a városi tanács tagjainak tisztje volt, minthogy azonban a városi gyógyszer- tárak eladásával és a helytartótanács jogadományozásával a magánegyének tulajdonában levő jogosítványok évről-évre szaporodtak, 1729-ben elrendelte a helytartótanács, hogy az ilyen gyógyszertárt is az arra kirendelt városi, vagy megyei orvos időközön- kint vizsgálatnak vesse alá. A rendeletet úgylátszik bizonyos renitentiával fogadták, úgy hogy azt az 1736. évtől kezdve többször megújították és a vizsgálatnál tanúsítandó engedelmességet belevonták az esküformába. Kötelező erővel birt a rendelet a szerzetesi kórházakra, 1736-ban Trencsén, 1745-ben Győr városát szóllította fel a helytartótanács a jezsuiták gyógyszertárának megvizsgálására. A szerzetesek nem tiltakoztak ugyan a vizsgálat ellen, folyamodtak azonban, hogy a papi gyógyszerészeket ne a világi tanárok vizsgáztassák és azok az eskü alól felmentessenek. Kérelmüket a helytartótanács 1736-ban teljesítette. A gyógyszertárak vizsgálata nem volt meghatározott időszakokhoz kötve. Némelyikét minden évben átvizsgálták, mások 5—6 éven keresztül is vizsgálatla- nul maradtak. Visszaéléseket a vizsgálatnál különben már a XVIII. század elejétől kezdve találunk; 1767-ben a helytartótanács a szemére veti az orvosoknak, hogy a vizsgálat előtt 2—3 héttel tudtára adják a gyógyszerésznek, alkalmat adván ezáltal neki arra, hogy romlott szereit a vizsgálat előtt patikájából el